Lepa

Egy ismert nótával (Brown Sugar) kezd ez az album, ami már a hetedik Rolling Stones-lemez a listán. A Sway jobban folytatja. A Wild Horses lassan, balladisztikusan, folkosan kezdődik – Bob Dylan hatását érzem rajta. Utána egy hétperces, unalmasabb darab következik, nem győznek meg a harmóniái. A Bitch fúvósai jók, ez egy elég táncolható nóta. A Sister Morphine egy elborulósabb, szomorkásabb dal, tetszenek benne az instrumentális jammelések. A vége felé kicsit szétfolyik nekem az album (vagy inkább egybefolyik), mindenesetre kellemes hallgatnivalót szolgáltatott a háttérbe. De ezt se venném meg.

B+ (7)

Dönci

A Brown Sugar a fúvós részével hangulatos kis rock 'n' roll lesz a dal végére. A Sway nyomtalan, a Wild Horses viszont nagyon jól indul. És jól is ér véget. A Can't You Hear Me Knocking viszont csak a fúvós szekcióra válik értékelhetővé. A You Gotta Move nagyon tetszik, ami meglepő, mert az ilyen darabok általában nem jönnek be. A Bitch megintcsak nyomtalan darab. Az I Got the Blues viszont nem rossz. A Sister Morphine szintén elég jó kis ballada. Aztán megint nyomtalanok jönnek. Felemás lemez, de inkább gyengébb, mint nem.

B (6)