Lepa

Híres kezdés. Elmlékszem, valaki mesélte, hogy kisgyerekként bekerült a madarásztáborba, és minden reggel 6-kor erre az albumra, azaz a Welcome to the Jungle-ra ébredtek. Utána a szokványos „gánzos” zúzások jönnek. Nem rossz ez, de nekem nem a hard rock a világom. Azért mozgatom rá a lábam rendesen. Az Out ta Get Me gitárnyúzása rendesen ott van azért. A nyitószámhoz hasonlóan széles körben ismert Paradise City és a My Michelle se rossz. A Think About You egyszerre húzós és balladisztikus (nem tempóját, dallamát tekintve). A Sweet Child o' Mine kezdő riffje pedig a „minden idők legjobb gitárriffjei” listán (mert olyan is van) első helyezést ért el a Rolling Stone-nál, nem is érdemtelenül. Amúgy is kiemelkedő szám, nem semmi az énekteljesítmény se, amit benne mutat Axl bácsi. A Rocket Queen szép, ügyes zárás. Összességében több volt a jobb szám, mint a közepes, és amúgy is adja a hangulatot a lemez.

A- (8)

Dönci

Az egyik leginkább szétjátszott hard rock slágerrel nyit a lemez, viszont ez a szám még mindig működik, és nem is kell jobb nyitány a Welcome to the Jungle-nél. Az It's So Easy zeneileg nagyon bejön, viszont az ének szörnyű. Nagyon durva, hogy a Nighttrainből is mennyire nyilvánvaló, hogy az AC/DC-ben gyökerezik a zenekar. A Mr. Brownstone zeneileg egészen zseniális, ott érzem a továbblépést a sablonos hard rockból. A Paradise City sem véletlenül sláger. A My Michelle a legjobb eddig az általam nem ismert dalok közül, van húzása, dallamos, és jó kis riffek támasztják alá a szerkezetet. A Think About You csilingelése is elég frankó. A B oldal eddig lényegesen jobb az A-nál. Na, a Sweet Childot annyira unom már, hogy elmondani nem lehet. Sokkal többször hallottam, mint amennyiszer egészséges, és nem saját hibámból. :D A You're Crazy is tetszik: tényleg bottom-heavy ez a lemez nálam. Az utolsó két dal kellemes. Hoz egy stabil hetest a cucc.

B+ (7)