Dönci

Talán az egyik legnagyobb Stones-slágerrel nyit a lemez (és biztosan az én személyes kedvencemmel). Bulgakov büszke lenne magára, ha hallaná, micsoda hatással volt a popzenére (legalábbis remélem). Tehát a Sympathy for the Devil egy egészen kiváló felvétel. 10 pontról indulunk. Hű, a No Expectations is óriási ballada utána. A Dear Doctor countryja annyira nem erős. A Parachute Woman se tetszett. A Jigsaw Puzzle viszont megint kiváló. A Street Fighting Man is csak közepesre sikerült. A Prodigal Son sem hagyott mély nyomot, a Stray Cat Bluesnak viszont igencsak jó húzása van. A Factory Girl sem valami izmos darab. Ebből következik, hogy nem kéne olyan dalokat írniuk, amelyek címében man, son, girl, woman stb. van. :D A Salt of the Earth a végére kikerekedik. Hát, megint nem lett kedvencem ez a zenekar, nagyon felemás teljesítményt nyújtanak.

B+ (7)

Lepa

A Sympathy for the Devil híres számuk, többek között innen ered a RS sátánistának titulálása. Amúgy nem egy tipikus rocknóta, nem annyira egykaptafás, mint a legtöbb számuk. A No Expectations se annyira sablonos, bejön. A Dear Doctor enyhén countrys/folkos hangulata szintén. Utána tradicionális bluesra váltanak a Parachute Womanben. Volt ihlet bőven ennél a lemeznél, úgy érzem. A Jigsaw Puzzle se rossz egyáltalán. Már a felénél érzem, hogy ez az album lesz az eddigi legjobb a Stones-tól. A Street Fighting Man is híres, ismerem régóta. A Factory Girl is király, jó kis tábortüzes folk. A zárás se rossz, ez egy egészen kiváló album, nem is emlékszem rossz számra így a végén.

A (9)

Pedálember Achievement