Dönci

Egy '56-os lemez az 56. helyről. Véletlen? Aligha. :D A kék vászoncipő (vagy szarvasbőr? :D) világsláger, bár hiába mutogatták a fekete-fehér tévéken. Az I'm Counting on You aranyos kis sablonballada ebből a korszakból. A The Beatles is ilyenekből nőtt ki. Az I Got a Woman is tetszik, bejön a hangulata (értsd: kellemes hetes). A One-Sided Love Affair is királyság. Eddig teljesen bejön ez a lemez. Az I Love You Because-t pedig valami festett hátterű fekete-fehér westernben tudnám elképzelni. Eléggé megfog most. A Tutti Frutti is igazi táncos felvétel, sokan feldolgozták még Elvisen kívül is. Hű, micsoda lábrázós az I'm Gonna Sit Right Down and Cry (Over You) is. Nagyon jóféle. Az I'll Never Let You Go viszont nem működik most nálam. De jó, mert rövidek a dalok, ha valami nem tetszik, hamar túljutok rajta. :) A Blue Moon se tetszik annyira. A Money Honey is uncsi a végén. Kár az ellaposodásért. Pedig majdnem nyolcas lett.

B+ (7)

Lepa

Az 56. helyezett, '56-ból. És a legendás borító, amit aztán (többek között) a Clash lenyúlt! Energikusabban nyit, mint a memphiszes lemez. A második szám lassabb, nem is annyira tetszik, az I Got a Woman megint királyos, vegytiszta rock&roll. Hasonlóképp a One-Sided Love Affair is. Utána egy nyáltól csöpögő lassú nóta jön, kicsit karácsonyi hangulata van (vagy csak nekem). Eddig egyértelmű a képlet: gyors = jó, lassú = rossz. A Tutti Frutti legendás, szerintem mindenki ismeri. Meg is érdemli. Az előbb említett képlet viszont végig nem változik, én nyugodt szívvel lehagynám a nyálas, lassú számokat (igaz, akkor még rövidebb lenne ez az amúgy se maratoni lemez). Talán csak a Blue Moont hagynám fent ezek közül. Ezért nem jobb az értékelése.

A- (8)