Dönci
Jé, az első szám eléggé tetszik, jó kis ritmusa van. A Call Me (Come Back Home) meg tisztára valami '70-es évekbeli film hangulatát hozza (vagy egy Tarantino-filmét, mondjuk a Jackie Brownét). Eléggé bejön az is. Az I'm Still in Love with You is nagyon tetszik, és a Here I Am (Come and Take Me)-ben sem találok kivetnivalót. Háhá, a Let's Stay Together meg benne volt a Ponyvaregényben. Éreztem én, hogy tiszta Tarantino ez a muzsika. :D Mellesleg buktam a virginséget. Sebaj. Elég hangulatos a többi szám is amúgy, amit nem emelek ki. Értem, miért került rá a listára, bár én nyilván nem vettem volna fel, hiszen válogatás. De mindegy, hozott anyagból dolgozunk. :) A hetes és a nyolcas között gondolkodom, de mivel válogatás, így maradok a hetesnél.
B+ (7)
Lepa
Hát igen, a szokásos R&B, illetve soul reprezentáltatja magát ezen a lemezen. Sajnos sok ilyen album végighallgatása után se érzem magam a műfaj szakértőjének, nekem egy kaptafa, de énektudás kétségtelenül kell hozzá, és ennek Al Green nincs is híján. De kevés szám vonja magára a figyelmemet. Az I Can't Get Next to You kicsit más, inkább bluesos. A végén van egy ultramagas hang, amiről nem tudom eldönteni, hogy vonyító gitár vagy (vonyító) ének. De amúgy kevés kiemelkedő pillanatot hallok. Ez semmiképp sem top 100-as album az én értékrendemben.
B- (5)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.