Dönci

A világ talán leghíresebb rock 'n' roll himnuszával nyit a lemez. A Tutti Frutti minden korosztály számára a vidámságot és a táncra perdülést személyesíti meg. (Közszolgálati perceinket hallották.) Ezekkel a dalokkal az a baj, hogy nagyon sablonos felépítéssel dolgoznak, tehát mindegyik nagyon emlékeztet a másikra, ugyanakkor a táncos mulatságokhoz nyilván kitűnő az összes. Pl. a Ready Teddy semmivel sem rosszabb, mint a Tutti Frutti, mégsem akkora sláger. A Long Tall Sally meg valahogy jobbat tetszett McCartney előadásában pár évvel később. Azért 28 perc elég is nekem ebből a muzsikából.

B- (5)

Lepa

Ez rögtön az első lemeze a nagyöregnek (akkor még kisöreg volt). És rögtön az egyik leghíresebb nótájával, a Tutti Fruttival nyit. Hát, arra nem lehet nem táncolni (vagy táncolni akarni). A True, Fine Mama hasonló. Aztán azért vannak lassabbak is. A Babyből pedig kiderült, hogy Little Richardnak kegyetlen jó orgánuma volt az énekhez. A Miss Ann is kiemelkedik (első hallgatásra), pedig zeneileg nem újít – vagy ki tudja, akkor lehet, hogy ezek mind újítóak voltak. A Jenny Jenny vadsága is lejön erről a majd' 60 éves felvételről. Hamar ér véget, nem éreztem hosszúnak, se unalmasnak. Kicsit azért eljárt már fölötte az idő.

B+ (7)