Dönci

Sosem hallottam zenekarnévként ezt a szót. Az Alone Again Or viszont bejön a vonósokkal és a spanyolos ritmusokkal. Az A House Is Not a Motel zseniális popdal, a dobok nagyon királyak benne, a gitárszóló meg egészen fergeteges. Ráadásul a szövege is nagyon erős, amit kiveszek. Az Andmoreagain is kellemes ballada. Utána közepesen jó darabok követik egymást, viszont a Maybe the People Would Be the Times or Between Clark and Hilldale elég hülye című szám megint tökre jó. A Live and Let Live szólói nagyszerűek, azok nélkül viszont közepes lenne. Az elhalkulásért pedig kár a végén. A The Good Humor Man He Sees Everything Like This vége vicces. A felemássága miatt kap egy erős hetest.

B+ (7)

Lepa

Egy olyan számmal nyit, ami „A világ 500 legjobb száma" listán is szerepel, és nem is rossz. Nekem a Damned-féle feldolgozása jobban tetszik mondjuk. Az A House Is Not a Motel is jó. Nem is tudom, milyen stílus ez, de leginkább Simon & Garfunkel jut eszembe róla zeneileg, főleg a 3. szám alatt. Aztán ahogy halad előre az album, egyre inkább összefolyik. Nekem ez túl lagymatag, nincs benne tök. Akármennyire felhangosítanám, erőtlennek tartanám (amitől még lehetne jó, de ez lágynak se lágy). Nem értem az előkelő helyezését. Várom a végét, de az utolsó szám majdnem 7 perc sajnos. Az nyitány alapján jobbra számítottam.

B (6)