Dönci

Ismét egy két és fél órás válogatás, ami ezúttal 25 évet ölel fel 1947 és 1972 között. Szerintem megint csak azt emelem majd ki, ami valamilyen irányban extrát nyújt. Az első lemez eléggé bluesosan kezd, az első két szám között észre se vettem a váltást. Hát, a kétharmadáig eljutottam, de igazából egyik olyan, mint a másik. Háttérbe jó, Lepa képzeletbeli kávézójában tökéletes lenne, viszont magamtól az életben eszembe jutna, hogy „na, tegyünk fel egy kis jóféle Muddy Waterst". A Got My Mojo Working klasszikus, korábban is hallottuk. Kap egy hatost ez a két és fél óra.

B (6)

Muddy Waters Little Expert Achievement

Lepa

Amikor egy újabb antológiát hallgatok, mindig azzal vigasztalom magam, hogy most már eggyel kevesebb antológia van hátra. Esetünkben (ezt leszámítva) 3 maradt. Amúgy a zene jó, az album elején lévő ősrégi blueshangzás nekem kifejezetten bejön. Király például a gitár hangzása (pl. a You Gonna Need My Helpben vagy a Little Genevában), és nyúzzák is rendesen. Viszont nehéz kiemelni számokat, mert nagyon hasonlítanak egymásra, nem sok stílusidegen szerzemény van itt. A Louisiana Blues is kiemelendő, de nem tudom, miért – kicsit másnak érzem az énekhangot, meg a szájharmonika is feldobja. Az I Just Want to Make Love to You ugyebár már Etta James albumán is szerepelt, az a „női verzió" jobban tetszik. CD2: a Mannish Boy riffje nagyon híres (meg az egész szám). A Got My Mojo Working is híres. Az már majdnem rakendroll, legalábbis sokkal gyorsabb, táncolhatóbb a korai számoknál. Aztán a többi egybefolyik. Sok ez.

B (6)

Muddy Waters Little Expert Achievement