Lepa

A címadó rockklasszikussal indít a lemez. Én annyira nem szeretem. Nézzük, mit tartogat még. Hasonló stílusban folytatódik, nem árulnak zsákbamacskát. Nekem ez elég langyos zene. A Life in the Fast Lane-ben már van egy icipici keménység, de csak az addigiakhoz képest. A Wasted Time klasszikus hangszerekre átírt repríze visz egy kis változatosságot az albumra, kicsit filmzenés. Utána megint egy kicsit keményebb szám következik. Innen is meríthettek a 80-as évek rockzenekarai. A Try and Love Againnél veszem észre, hogy teljesen elfelejtettem, hogy szól a zene. Nem is baj, örülök, hogy mindjárt vége. A vége is kellően nyálas.

B- (5)

Dönci

Na, az egyik alapítótag is napokban halt meg Bowie-val együtt.* Halljuk, milyen is lett ez a lemez még életében. A címadót természetesen mindenki ismeri (és A nagy Lebowski óta a Gypsy Kings-féle változatát is). Life in the Fast Lane – ezt a címet később több zenekar/előadó lenyúlta, pl. Eminem is. A Wasted Time vonós repríze zseniális. Amúgy nem nagyon van mire felkapni a fejet, a Pretty Maids... mondjuk az egyszerűsége ellenére tetszik. A The Last Resort szövege nagyon bejön a végén. Viszont ez az album is csak hatost ér.

B (6)

* A hallgatáskor nyilván még januárt írtunk.