Dönci
Hű, ez diszkóval indít. Viszont sokkal hangszeresebb, mint az egyéb '70-es évekbeli diszkós funkyk, éppen ezért tetszik is. A So Far Away fúvósai tök jók a dal végén. A Where You Leadet ismerem. Szerintem valami sorozat főcímdala volt (vagy a feldolgozása lett főcímdal). Azért nem lett olyan jó ez a lemez, mint az első szám ígérte. Sok country, illetve semmilyen nyáladzás, mint a Carpentersnél. A Natural Woman feldolgozása nem rossz a zárlatban, de 5 pont marad.
B- (5)
Lepa
Az első két számba nem lehet belekötni, ilyen korabeli pop, laza, de szép dallamai vannak. A Home Again is kiemelkedik egy gyengébb 3. szám után. A Way Over Yonder szerintem nagy slágere lehet. Szívesen meghallgatnám élőben a Jazz kocsmában. Esély van, még él a csaj.* A Where You Lead kicsit vagányabb, egyszerre gospeles és diszkós, R&B-s. Simán énekelhetné fekete előadó is. A Will You Love Me Tomorrow-t már hallottuk valamelyik albumon, illetve a címadó sora visszaköszön a Lagwagon (általam) hőn szeretett Making Friends c. számában, csak kicsit módosítva („Will you still hate me tomorrow?”). Utána a Smackwater Jack gyengébb, de a címadó megint jó. Adok az albumra egy gyenge nyolcast, mert nem kemény, de mégse lagymatag – ebben a stílusban sok női énekes-dalszerző műve háttérzenévé silányul, de ez „odafigyeltet magára".
A- (8)
* 2016. április 4-én, e cikk feltöltésekor ez még mindig érvényes kijelentés.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.