Lepa

Ez is a „még nincs meg, de egyszer beszerzem” kategóriába esik nálam. Egyből mesterhármassal nyit. A Bob Dylans's 115th Dream elején az elröhögés azért vicces. Ma már ilyeneket nem hagynak rajta albumokon, minden annyira steril. Ez amúgy tipikusan az a maratoni szám, ami monoton, de mégse unod meg, akármeddig el lehet hallgatni a kántálós énekét. Utána viszont az egyik legszebb Dylan-szám jön, a Mr. Tambourine Man. Azt is akármeddig lehetne hallgatni. Az It's Alright, Ma is jó a vége felé. És bár a záró It's All Over Now, Baby Blue is nagyon királyos, azért volt pár közepesebb szám is ezen az egész hosszú albumon, így „csak” kilences.

A (9)

Dönci

Sűrűsödnek a Dylan-lemezek is a listán. Kíváncsi vagyok, ez mennyire jön majd be nekem. A Subterranean Homesick Blues híres sláger, híres videóklippel. A She Belongs to Me tetszetős country, meg Dylan azért sokszor érzi, mikor kell a szájharmonika. Bár kár az elhalkulásokért. A Maggie's Farm is nagyon híres (és tök jó szövegű) darab. A Love Minus Zero is kellemes volt, az Outlaw Blues meg kellőképpen hangulatos. Érdekes az egy gyors, egy lassú felhozatal. A Bob Dylan's 115th Dream elröhögése zseniális. :) Amúgy a szám is tökre megragad. A Mr. Tambourine Man is nagyon fülbemászó darab, szép ballada a drogozásról. Az It's All Over Now is nagyon híres (legalábbis azt is ismerem). Igazából nem volt nagyon kivetnivaló darab. Örülök, hogy meghallgattam ezt a lemezt, kap is egy nyolcast.

A- (8)