Dönci

Na, halljuk a Rolling Stone szerinti legjobb Springsteen-lemezt. Több már nem lesz ezen a listán. A Thunder Road zongorájára nagyon jól ráépül a zenekar később, amikor kinyílik a dal. Eléggé tetszik a kezdés. A Tenth Avenue Freeze-Out is nagyon bejön a fúvósokkal és a néha Bruce számára túl magas hangokkal. Pont jók az elcsuklások. Fú, a Night is zseniális, nagyon jó lüktetése van. A Backstreets ismerős, és tetszik is. A hossza ellenére egyáltalán nem unalmas. A címadó eléggé ügyes darab szintén. Nagyon fülbemászó. A She's the One és a Meeting Across the River nem annyira ütnek, közepesek csak. A záró Jungleland is csak erős közepes – főleg az utolsó 4 perc miatt (ott már-már a Meat Loaf-féle rockoperába megyünk át). Kár a lemez végéért, ugyanakkor mindenképp és egy nyolcast.

A- (8)

Lepa

A nyolcadik albuma a listán, több nem lesz. Szép teljesítmény. A Thunder Road némely pillanatában tetszik, némelyikben nem. A negyedik Backstreets tűnik a lemez addigi csúcsának, addig elszelelt az album. Utána a címadó még magasabbra teszi a csúcspontot. Tök jók lennének ezek a számok, de nekem a hangszerelés mindig elrontja kicsit BS dalait: csilingelő harangocskák vannak benne, meg puffogó hangot ad a pergődob (természetesen az elvárt pattogó helyett). A She's the One folytatja a grandiózusságot, az utolsó előtti szám viszont kicsi pihenőt hoz, ami nem rossz. A záró, kilencperces Jungleland szolidan kezd, aztán beerősödik. Jó volt, meg minden, de Springsteen dalai se értintik meg a lelkemet valamiért (minden kedves olvasómnak ajánlanám viszont Frank Turner Born to Run-feldolgozását, az üt).

B+ (7)