Dönci
A So What eléggé jó ritmusú kis jazz. Nagyon tetszik, ahogy elfolyik. Aztán a Freddie Freeloader ott folytatja, ahol a So What véget ért. A többi is rendben volt, de nem sok különbséget tudtam tenni a dalok között. Az instrumentális zenével ez a baj, nem mindig érzékeli az ember a végét. És arról se vagyok meggyőzve, hogy ez popzene. De hét pontot megszavazok neki.
B+ (7)
Miles Davis Little Expert Achivement; Virgin Listener Achivement
Lepa
Nagyon előkelő helyezés ez egy jazzalbumnak. Ráadásul a legrégebbi album a top 20-ban, az 50-es évek amúgy se sűrűn fordulnak elő „errefelé". Ezt a fajta jazz nekem olyan, hogy a háttérben a végtelenségig szólhat, de annyira nem tudok rá odafigyelni. Elfolydogál, elhömpölyög a háttérben. Egy füstös bárban is inkább beszélgetnék mellette, minthogy figyeljem a zenészeket. Amúgy nagyon kellemes persze, de ma már sok ilyen létezik. Lehet, hogy a jazzrajongók szemében ez szentségtörés, de nekem ez hetes. Lehet, hogy tíz év múlva majd belezúgok. (Virgint adni nem merek magamnak a sok ismerősnek hangzó dallamrészlet miatt.)
B+ (7)
Miles Davis Little Expert Achivement
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
aranyláz 2018.11.14. 16:26:37
tényleg szentségtörés, pedig én nem is igazán szeretem a jazz-t :) ez viszont egy zseniális lemez szerintem, de szerencsére nem vagyunk egyformák :)
Az 500 legjobb album 2 arca 2018.11.15. 10:00:26
Amúgy persze, a szubjektivitás és az esetlegesség mindig a blogunk varázsa volt. Hiszen a pontszámok az adott napi hangulatunkhoz is igazodtak sokszor. Főleg a korábban számunkra ismeretlen lemezeknél. :)