Dönci

Na, egy cím nélküli duplázás a világ talán leghíresebb zenekarától. Lássuk, méltó lesz-e ma a Top 10-re nálam. A Back in the U.S.S.R. szójátékai és ritmusa egyből az ember fülébe mászik, a Dear Prudence viszont eggyel elvontabb (és talán jobb is). A Glass Onion intertextuális szövege is bejön. Akármennyire direkten slágeres és tingli-tangli az Ob-La-Di, Ob-La-Da, nekem nagyon tetszik (még a The Offspring is újrahasznosította később a Why Don't You Get a Jobban). A Wild Honey Pie teljes mértékben értelmezhetetlen számomra, de biztos jót mulattak közben. :D A The Continuing Story of Bungalow Bill viszont eléggé fülbemászó, ráadásul jó is a szövege. A While My Guitar Gently Weeps George (és az egyetemes popzenetörténet) egyik legjobb pillanata. A Happiness Is a Warm Gun már az elborultabb (és nyíltan drogos) Lennon-szerzeményekből való, szerintem nem annyira jó, mint amennyire híres. Viszont kétségtelen, hogy a „happiness... bang-bang-shoot-shoot” nagyon jó közönségénekeltetős sorok lehetnének. A Blackbird kiemelkedik a Martha és az I'm So Tired után. A Piggies reneszánszba hajló zeneisége is csodálatos. A Rocky Raccoon zeneileg és dallamvezetésében erősebb, mint szövegileg. A Don't Pass Me By countryja egészen jó ízt ad az albumnak, még a Why Don't We Do It in the Road kujon hangvétele megfogja a hallgatót. Az I Will aranyos, a Julia pedig szép a végén. Az első lemez hoz egy kilencest, viszont voltak rajta fillerek. A Birthday bármennyire sablonos, mégis nagyon hangulatos annak ellenére, hogy semmilyen szövege van. A Yer Blues közepes, a Mother Nature's Son viszont zeneileg nagyon király. Utána is hangulatos darabok jönnek, viszont a Helter Skelter kiemelkedően zseniális. Gyakorlatilag ezzel a dallal találta fel McCartney a heavy metalt. Nem rossz teljesítmény. A Revolution 1 nem rossz, de a kislemezre került változata jobban tetszik. A Honey Pie meg olyan, mintha egy '30-as évekbeli film betétdala lenne (ami jól alátámasztja a szövegét). Minden kétséget kizárólag a legeklektikusabb lemeze a zenekarnak, ugyanakkor kicsit soknak érzem néha a markolást a fogáshoz képest. A Savoy Truffle megint csak zseniális, a Cry Baby Cry pedig egyenes folytatása. A Revolution 9 minden idők egyik leghallgathatatlanabb felvétele (dalnak nem nevezném). Ezt mindig elléptetem, ha önszántamból hallgatom ezt az albumot. Most sajna nem tehetem, de majd nem koncentrálok rá. :D (Mellesleg egy pont mínusz ezért a teljesítményért. És már csak ezért sem kaphatnék soha pedálember achievementet ennél a lemeznél. :D) A Good Night filmbe illő, ugyanakkor sablonos lezárás. Nem lehet elvitatni az érékeit, de 8 pontnál többet hiba lenne odaítélni neki.

A- (8)

Proud Owner Achievement

Lepa

Következzék a top 10! Amúgy nekem egy olyan album, amin rajta van az Ob-La-Di, Ob-La-Da, nem lehet jobb, mint az Abbey Road. De azért itt is bőven vannak gyöngyszemek. Az első lemezről: Dear Prudence, Wild Honey Pie, While My Guitar Gently Weeps, Happiness Is a Warm Gun, I'm So Tired (ami nagy kedvencem, pedig relatíve kevéssé ismert számuk), Blackbird, Don't Pass Me By, Julia. A második lemezről: Mother Nature's Son, ...Me and My Monkey, Helter Skelter, Revolution 1. Van jó pár szám ezen az albumon, amint hallatszik, mennyire nem vették komolyan magukat és a zenét a srácok, ilyen a Honey Pie például. Ez alapjában véve szimpatikus, de a feloszlás fenyegető közelségét is jelzi. Az első lemez majdnem egészében tökéletes volt, a második (főleg a Revolution 9 ámokfutása) kicsit lehúzza, de még így is majdnem csúcskategória.

A (9)

Proud Owner Achievement