Lepa

Az első elég nyilvánvalóan füves nóta. Hát, Bob ekkor fiatal volt (de persze a hangja már ekkor is egy hetven évesére hajazott). Igazából a szokásos formáját hozza; ami kiemelkedő, az a (jó hosszú, de végig hangulatos) Visions of Johanna, a (csodás beleéléssel „kiabálva énekelt") One of Us Must Know, a (kicsit könnyedebb, slágeresebb) I Want You, a (hossza ellenére végig lenyűgöző) Stuck Indside of Mobile, az (egyszerre költői és mókás szövegű) Just Like a Woman. A végén a Sad-Eyed Lady of the Lowlands felteszi a koronát a mesterműre. Tényleg jobb, mint a tegnapi fehér album.

A+ (10)

Dönci

A fura című Rainy Day Woman #12 & 35 egészen jó kis cirkuszos kezdés. Az elröhögések is jók benne. „Somebody got lucky, but it was an accident” – ez elég jó sor a Pledging My Time-ban. :) A Visions of Johanna elég híres darab, a One of Us Must Know mégis jobban tetszik. Az I Want You kellemesen slágeres, bejön eléggé. :) A B oldalon azért sok hasonló típusú dal követi egymást. A  Sad-Eyed Lady Of The Lowlands is eléggé jó, de azt kell mondanom, hogy összességében ez (szintén) egy túlértékelt Dylan-lemez.

B+ (7)