2016. május 07. 00:08 - Az 500 legjobb album 2 arca

8. The Clash – London Calling (1979)

the_clash_london_calling_300x300.jpg

Dönci

Előzetesen annyit kijelenthetek, hogy ez mindenképp csúcskategóriás lemez lesz. A címadó egészen arcba vág az elején a monoton ritmikával és a lázadó szöveggel. A Brand New Cadillacet is nagyon szeretem. :) A Jimmy Jazz meg eléggé slágeres (és nagyszerűen felépül a halk gitároktól a zenekari kiteljesedésig). A Hateful is nagyon jó kis táncolható darab. Furcsa, hogy ezt a zenekart is a punk kategóriába sorolják, hiszen maximum mentalitásában az, zeneileg egészen más. Vagy nekem jelent mást a punk, mint másoknak. :D A Rudie Can't Fail karibi ritmusaival és reggae-s hatásaival például elég messze esik egy Sex Pistols- vagy Ramones-darabtól. Csak az elhalkulásért kár, mint az esetek 99%-ában. Fú, a Spanish Bombs is mennyire fülbemászó. A The Right Profile az első közepes darab, de az is hangulatos egyébként. A Lost in the Supermarket visszatér a slágeres vonulatra, ami nem is baj. A Clampdown is erős közepes, a The Guns of Brixton viszont nem véletlenül lett klasszikussá. A Wrong 'em Boyo is elképesztő ska. A Death or Glory pedig szintén igazi klasszikus. A Koka Kola is erős, a The Card Cheat viszont még inkább szuggesztív. A Lover's Rock megint erős közepes, ahogy a Four Horsemen és az I'm Not Down is. Kár, hogy egymást követi ez a hármas. A Revolution Rock reggae-je csodálatos. A Train in Vain pedig az i-n a pont, a tortán a hab, vagy a habon a cseresznye. Kinek mi. Mindenesetre kb. a legjobb punk-rock-reggae-diszkó ötvözet, amit valaha írtak. Hatását tekintve 10-es a lemez, de 9 pontot ér nálam a közepes darabok miatt.

A (9)

Proud Owner Achievement; The Clash Little Expert Achievement

Lepa

Ennek az albumnak mindenki gyűjteményében meg kéne lennie – az enyémben megvan CD-n és lemezen is. Nem is sorolnék róla számokat, a lényeg, hogy mindegyik más stílusú, és mégis mindegyik jó, és az albumnak sincs rossz értelemben vett vegyessaláta-íze. Azért azt kiemelném, hogy a The Card Cheat egy méltánytalanul elhanyagolt Clash-szám, éneklés szempontjából az egyik legjobb teljesítmény (és nem is Joe Strummer énekli, hanem Mick Jones). Ha pedig valaki egy számból szeretné megtudni, milyen a lemez a hangulata, mert mondjuk nem ismeri, semmiképp se a címadóval tegye, hanem mondjuk a csodás Death or Gloryval. Itt is csak azt tudom mondani, hogy az utolsó szám egy mestermű megkoronázása. Talán ez a legjobb album az egész listán (és a világon). Nehéz eldönteni, de ma kap egy totális tízest.

A+ (10)

Super Proud Owner Achievement; The Clash Little Expert Achievement

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr108678606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása