Lepa
Erősen kezd a Taxman, az Eleanor Rigby viszont minden idők egyik legjobb száma (nemcsak a zenekartól). Ugyanakkor utána annyira nem fognak meg a dalok, mint mondjuk a Rubber Soulon. A Sárga Tengeralattjáró meg a másik mélypontja a zenekarnak az Ob-La-D,Ob-La-Da mellett. (Ha már itt tartunk, a rajzfilmet se tudtam végignézni. Életemben egyetlen alkalommal mentem ki a moziból – szerencsére ingyenes vetítés volt.) A Good Day Sunshine aranyos, utána az And Your Bird Can Sing pedig a második kedvencem erről az albumról. Kevésbé ismert szám, de szerintem nagyon szép, király a dallama, és nincs is elnyújtva a maga 2 percével. A Doctor Robert is egy jóféle darab. A Tomorrow Never Knows még nagyon jó a végén, ennek ellenére nekem ezen az albumon van pár észrevétlen, szinte már töltelék szám.
A (9)
Proud Owner Achievement; Similar Taste Achievement
Dönci
A Taxman riffjei és ironikus szövege egyből jó nyitást hoznak. Harrison egészen elemében volt, amikor ezt írta. Az Eleanor Rigby McCartney egyik legszebb és legjobb szerzeménye. Egészen előremutató a komolyzenei hagyományokhoz való visszanyúlás a popzenében. Az I'm Only Sleeping Lennon egyik nagyon hangulatos szerzeménye (jobb mint a fehér lemezen lévő I'm So Tired). A Love You To szitárjai kicsit túlságosan a hagyományos indiai dallamvezetést követik, de mindenképp érdekes próbálkozás, ha pedig rááll az ember füle, rendkívül hangulatos lesz. A Here, There and Everywhere is nagyon szép – nyálasnak nyálas, mégsem tudom nem szeretni. A Yellow Submarine sikerét sosem értettem – tudom, közönségénekeltetős, hangulatos darab, de annyira bugyuta, hogy jaj. :) A She Said She Said már sokkal fantáziadúsabban használja a szitárt. A Good Day Sunshine tingli-tanglija is aranyos, főleg a billentyűk benne. Az And Your Bird Can Sing is fülbemászó, a For No One viszont egy méltánytalanul elhanyagolt felvétel, amilyen rövid, annyira óriási ballada. A Doctor Robert elég szuggesztív darab, ráadásul nem tudnám megmondani, miért tetszik. Az I Want to Tell You-ba se lehet belekötni, a Got to Get You Into My Life meg egyenesen fergeteges (nem mellesleg McCartney bevallotta, hogy a füvezésről szól). Zeneileg a Tomorrow Never Knows a leginkább előremutató, és biztosan a pszichedelikus rockzene egyik alappillére. Kétségkívül jó lemez, mégis valahogy gyengébbnek érzem a Rubber Soulnál annak ellenére, hogy nem találok fogást rajta.
A (9)
Proud Owner Achievement; Similar Taste Achievement
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal