Dönci Ezek rosszul írták a nevüket a borítón? Úgy fest. Elég durva. :D Mindenesetre a Monday, Mondayt egy Bud Spencer-filmben tudnám elképzelni valami jelenetben, amelyben Terrence Hill a tengerparton fűz egy csajt. :D Na, ezek is feldolgozták a Do You Wanna Dance-et. Buktam a virginséget megint. A…

Lepa Ez férfi? Azt hittem, nő lesz. Ja, mégis nő, csak lágy férfihanggal, vagy nem tudom. Aranyos kis számok ezek, de leginkább csak háttérbe. Kocsiban, kávézóban, repülőtéren tudnám hallgatni. Lightos pop, de szerencsére nem a nyálas fajtából. Egy idő után összefolyik, de…

Dönci Ismét 1967, és ismét egy egészen jól nyitó lemez. Tetszenek a gitárok. A Sunshine of Your Love is nagyon király. Remélem, ilyen színvonalú marad végig az album. A World of Pain meg az eddigi legjobb. A Dance the Night Away is zseniális. A végén ez is 10-es lesz. Rég volt…

Lepa Hú, de beteg kezdés. Máris megvesz. A folytatás is durva, teljesen másra számítottam '67-ből. Ez valami poénkodós album (a borító is az). A Shaky Hand effektjei is bohóckodósra veszik a figurát – remegő kezes nótához remegő effekt. Az Odorono már hagyomásnyosabb…

Dönci Ismét a Rubber Soul éve. És már az első számmal bukom a virgint. Fura, hogy az első két szám a klasszikus '50-es évekbeli hangzást (vagy '60-asok elejit) hoz. Akármilyen monoton a That's How Strong My Love Is, nagyon bejön. Az első, ami igazán tetszik ezen a lemezen. A többi…

Lepa A borító alapján nem countryra számítottam, pedig olyasmi. A Bell Bottom Blues viszont már a mai pop-rock elődje. Jó a dallamvezetése, csak kicsit nyálas. A Keep on Growing is elmegy, akkoriban ez menő lehetett. A negyedik szám (Nobody Knows...) elég jó, és itt már végleg látszik, hogy ez nem…

Dönci Akkor hangzásilag vissza az ötvenes évekbe. Teljesen filmzeneélmény az első szám. És fura, de nagyon tetszik. (Bár a 118. helyre értékelt lemeznél inkább annak kéne furcsának lennie, amikor nem.) Hű, a My Dearest Darling is bejön. Jókat rekeszt a hölgy. Vagy jók ezek a…