Dönci A Blowin' in the Wind zseniális dal, ráadásul szerintem mindenki ismeri. A Girl from the North Country és a Masters of War is egészen fergeteges. Nagyon jó, hogy gyakorlatilag egy gitárral és szájharmonikával megold mindent, amit kell. A Down the Highway annyira nem bika. A Bob Dylan's Blues…

Lepa Király számmal nyit az album, a No Action így is csodálatos (meg úgy is, ahogy Billie Joe-val játszották élőben egyszer). A This Year's Girl egyáltalán nem rossz folytatás, a The Beat gitártémája pedig megint ismerős. A Pump It up megint nagy sláger. Utána is jó kis punkos-popos new…

Dönci Az első szám nyomtalan, már a második alatt sem tudok rá visszaemlékezni. Viszont a Just Like a Baby kellemesen szétfolyós (túl azon, hogy a szövege egy nulla). A Family Affair megint jó, közte pedig egy nyomtalan volt. Vajon a páros számok jók csak ezen a lemezen? Az utána…

Lepa Tipikus, de jó az első szám. A Glad to Be Happy jó kis számcím, amúgy se rossz a dal. Minél több szám megy le az albumról, annál inkább karácsonyi hangulatba kerülök (és közben kezdem unni is). Az I See Your Face Before Me például elvileg nem karácsonyi szövegű, de a sok…

Dönci Hinnem kell a dokumentációnak, hogy ez már a 3. Cream-lemez, amit hallgatok, de bárhogy töröm a fejem, nem tudom felidézni a másik kettőt. Ez ellenben elég jól nyit. Az N. S. U. is nagyon tetszik. Kellőképpen pszichedelikus. Hű, a Sleepy Time, Time is mennyire hangulatos.…

Lepa Azt hittem, már volt Coltrane a listán, de az Coleman volt. Mindkettő jazz, és mindkettő Collal kezdődik. És mindkettő igazi virtuóz. A számokat mondjuk nem nagyon tudom megkülönböztetni elsőre, minden egybefolyik, de nem azért, mint a countryalbumok (sablonosság), hanem a…

Dönci Kicsit reméltem, hogy ritkulnak majd a countrylemezek a lista eleje felé. Mondjuk a Lo and Behold elég jó. A Fire and Rain se rossz. A többi csak simán elmúlik. Bár ez a kettő sem emelkedik ki különösebben. Sok ilyet hallottunk már, ráadásul a koma hangja sem egyedi.…