Lepa

Nehéz ezekről a régiekről mindig újat mondani. Annak idején minden nóta egyforma volt – legalábbis a mai fülnek az. Mondjuk ebben például az a kicsit más, hogy vidámabb a végeredmény, mint a hasonló bluesalapokra épülő társainál. Nincs vele nagyobb gond, de nem őrülök meg tőle annyira, hogy utánanézzek Gene Vincent további munkásságának.

B (6)

Dönci

Hű, ezt is ismerem. És nem az első alkalom, hogy ezt írom valamiről, ami az '50-es években volt. Viszont azért ennyire előre nem sorolnám a listán. Hangulatos, a szóló se rossz, de valahogy azért mégis inkább nosztalgikus, semmit időt álló hangulatú. Egy hetest azért ér.

B+ (7)