Dönci
Ez nagyon visszarepít bennünket az időben. Ha a Kabos Gyula-filmekben ment volna amerikai zene, ilyen dalokat tudtam volna elképzelni (persze inkább operettország vagyunk). Mindenesetre a '20-as vagy '30-as évek világába kalauzol vissza minket Ray Charles. Ez is inkább korlenyomatként értékes, semmint zenetörténeti hatású. De azért nem érzem a kényszert, hogy elkapcsoljak.
B+ (7)
Lepa
Durva: ezt a számot már 1930-ban kiadták lemezen! Az eredeti előadó Hoagy Carmichael and His Orchestra (sose hallottam róluk). Amúgy ez egy elég szép szám, valahogy tele van érzelemmel anélkül is, hogy érteni kéne a szövegét. Na most már utánanézek az eredetinek is, de ez a Ray Charles-féle verzió teljesen rendben van. (Na, meghallgattam a '30-as felvételt is érdeklődésből, sokkal egyszerűbb, de hasonlóan érzelmes.)
A- (8)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.