Lepa

A Doorsnak talán ez a leghíresebb nótája, és valahol olvastam is, hogy abban az időben elég botrányos volt ez a rohadt hosszú szintiszóló a közepén, nagyon rá akarták beszélni őket a producerek, hogy rövidítsék le, de végül így maradt a szám – és legendás is lett (mondjuk kislemezen már 3 perc alattira vágták meg, szóval valamennyire azért beadták a derekukat). Az tény, hogy ma már senki se merne ilyet kiadni, de hát amúgy is annyira egyforma lett minden popszám, hogy szörnyű. Muszáj az undergroundba menekülnie az embernek, ha ilyesmit akar hallani – akkoriban szerencsére még nem annyira választódott szét a fősodor és az örömzene.

A (9)

Dönci

Ismét egy emblematikus felvétel. Reklámzene is volt. Mindenesetre az biztos, hogy ez is egy olyan darab, amely nélkül más lenne a popzene. Hiába prüntyi-prüntyi a szinti, valahogy mégis az egész teljesen atmoszférikussá emeli a dalt. Az sem zavar, hogy 7 percnél is hosszabb. Teljesen belefeledkezik az ember, és utazik a zenekarral mindenfelé. Korrekt 10 pontos.

A+ (10)