2017. december 15. 00:30 - Az 500 legjobb album 2 arca

30. Johnny Cash – I Walk the Line (1956)

Dönci

Ezt a számot is szeretem, akármennyire tingli-tangli (mert jó érzéssel nem lehet azt mondani rá, hogy nem az). Egyrészt azért, mert jó a szövege, másrészt azért, mert jól beleillesztették a hasonló című filmbe. Klasszikus „jobb vagy nálam, de megteszek érted mindent” tematika, sikálós ritmusok, szóval semmi extrának nem kéne lennie, mégis az. Van ebben is valami a priori. Kap is egy kilencest hirtelen.

A (9)

Lepa

Ez az egyik legrégebbi és legismertebb száma Cashnek, nem véletlenül erről nevezték el a (szerintem nagyon jól sikerült) életrajzi filmjét. A hangzásból egyből lehet tudni, hogy nem mai (és nem is tegnapi) felvételről van szó: a standard dob helyett itt is csak ilyen lágy ütősök vannak, mint a nagyon régi rock&roll nótákban. De ez nem az, hanem hamisítatlan country. A vége fele jön elő az igazi, mély hangú Cash, ami elég fura – ritkán fordul elő, hogy az ének a magasabb tartományból indul, és a mélyebb felé megy, általában fordított a helyzet. De mindegy is, klasszikus ez a nóta, bármennyire is egyszerű.

A- (8)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr3713468615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása