Dönci

Erre emlékszem korábbról, amikor Otis valamelyik lemezét hallgattuk. Jóféle kis blues-soul ötvözet, mert eléggé virtuóz gitárok vannak benne ahhoz képest, hogy mennyire háttérbe vannak szorítva. Otis hangjával pedig soha nem volt baj. Sőt, a szöveg is teljesen rendben van. Ráadásul emiatt a hangszerelés miatt azt mondanám, hogy kortalan felvétel (hiába szokatlan kicsit a mai fülnek, de szerintem 50 év múlva is jó lesz hallgatni).

A (9)

Lepa

Bár maga a szám se rossz, egy laza, vidám, kicsit tingli-tangli, de azért aranyos soulnóta, a története érdekesebb: kétszer is rögzítette Redding a felvételt, majd a második alkalom után pár nappal repülőszerencsétlenségben meghalt. Így a dal már poszthumusz slágerként került fel a listákra (ami nyilván megdobta a sikerét). De tényleg amúgy is jó, örülök, hogy megismertem (vagy újra hallottam, ha már hallottam régen – nem volt ismerős).

A (8)