Mielőtt közölnénk az első helyezettet (és a véleményünket arról a dalról), gondoltuk, hogy felhívjuk kedves olvasóink figyelmét a folytatásra.

Annyira hozzánk nőtt a blog az elmúlt kb. 1000 napban, hogy még 500-at simán ráhúznánk. Szóval – mivel sokat kritizáltuk a Rolling Stone magazin listáit – úgy döntöttünk, összeállítunk egy saját listát 500 lemezzel, hogy megmutassuk, hogy is kell ezt csinálni, illetve ismeretterjesztő céllal, hiszen a kedvenceit mindenki szereti bemutatni. Persze hamar rájöttünk, hogy nem is olyan egyszerű ez.

 A listakészítés szabályai az alábbiak voltak:

1. Nem szerepelhet olyan lemez, amely rajta volt a Rolling Stone eredetileg végighallgatott, 2003-as listáján.
2. Nem szerepelhet válogatás (se best of, se „B oldalas”).
3. Koncertalbum viszont szerepelhet, az nem minősül válogatásnak, mert az egy előadó korlenyomatát tükrözi, nem (feltétlenül) a legnépszerűbb felvételek gyűjteményét.
4. Csak nagylemezek szerepelhetnek a listán. Nagylemeznek minősül minden olyan album, amely 5 dalnál többet tartalmaz, a játékideje pedig eléri a 20 percet.
5. Filmzenealbum is szerepelhet a listán (akár szimfonikus is), de csak score (vagyis kifejezetten a filmhez írt dalokat tartalmazó gyűjtemény), soundtrack (a filmhez meglévő dalokból válogatott gyűjtemény) nem.
6. 2017. október 6-án zártuk a saját listánkat, így ami utána jelent meg, esélytelen volt.

Azt gondoltuk, nem is lesz egy így bonyolult: mindketten összeírunk és sorba rendezünk 500 lemezt, az első helyezettek kapnak 500 pontot, a másodikak 499-et stb., majd összeadjuk a kettőnktől kapott pontszámokat, és az így kapott 500 legjobbat mutatjuk be. Viszont nem számítottunk arra, hogy 500 lemezt összegyűjteni milyen nehéz, így végül 450-et írtunk össze fejenként. Ennek ellenére persze lett 500-as lista, de persze már a hallgatások során rájöttünk, hogy nem minden került fel így sem, ami megérdemelte volna, és persze a túlreprezentálásba mi is belefutottunk. Mindenesetre a lista minket, kettőnket tükröz, függetlenül attól, hogy bennünk is megkérdőjeleződött pár dolog. De hát a blog eddig is szubjektív véleményünket tükrözte – most már a szubjektív választásainkról alkotott szubjektív véleményünket fogja. Az is alapszabály lett, hogy a csak egyikünk által beválasztott albumot a másikunk nem pocskondiázza, mert annak nem sok értelme lenne, hanem megkeresi benne az érdemeket. Aki ismer minket, úgyis tudja, melyikünk mit szeret igazán, a többi olvasónak pedig érdektelen, szóval közös, egyezményes listaként kezeljük ezt az 500 albumot. Az meg szinte biztos, hogy az olvasó is kapkodja majd a fejét, és olyan kérdéseket feszeget majd, hogy: „Mi ez a sok punk?” „Mi ez a sok alter?” „Miért ennyi magyar?” „Hol a Faithless?” „Ki az a Tom McRae?” „Miért nem a legjobb lemez került fel a Pulptól?”

De nem akarunk minden kérdést mi feltenni. Várjuk majd inkább a kommenteket.

A blogcikkek struktúrája kicsit megváltozik majd, mert ezentúl mindketten választunk egy-egy hallgatásra leginkább érdemes felvételt az adott lemezről, ha valakinek nincs ideje végighallgatni az értékelt művet, de egy (vagy két) számba belekóstolna. A pontozás viszont elmarad, mert nyilvánvalóan mindegyik album 9 vagy 10 pontot érne a szemünkben, legalábbis azéban, aki beválogatta.

Reméljük, továbbra is velünk tartanak, akik eddig tették, és esetleg növekszik is a táboruk.

A kritikák kirakását szokás szerint az 500. helyezettől kezdjük, és naponta közlünk egyet – a teljes listát csak a végén fogjátok megismerni, így a meglepetésfaktor kicsit nő az eddigi publikus listákhoz képest. További jó olvasást és élvezetes hallgatást kívánunk!