Lepa

A 90-es évek egyfajta csúcspont volt a zenekarnak, erre az albumra tényleg „szükség volt”, hogy lenyomatát adja a korszak egyetemirock-életének. Emlékszem, akkoriban minden második ismerősöm szerette a Kispált (bár mi akkor még csak középsulisok voltunk). A hangzás kifejezetten jó egy (magyar, kilencvenes) élő albumhoz képest, minden szépen hallatszik (nem úgy, mint sokszor a koncerteken...). A közönség ovációja lehetne még hangosabb, de ez már csak kötözködés. Ami a setlistet illeti, nyilván ott van minden sláger és közönségkedvenc, de amúgy a mai napig kicsit érthetetlen számomra, hogy lett ekkora kultzenekar a Kispál úgy, hogy a harmóniák sokszor nehezen befogadhatóak, a szövegeik meg obskúrusak és elvontak. Ezek szerint a magyar ember mégse csak az egynyári slágereket szereti. Ha külföldi lennék (értsd: a szöveget nem számítva), akkor a Húsrágó hídverő, a Lefekszem a hóba, az Autók a tenger felé, a Zsákmányállat tetszene legjobban. De a legslágeresebb egyértelműen az Emese és a Szőkített nő, nem hiába a koncert végére tartogatták. Aki nem ismeri a Kispált, akár ezzel az albummal is kezdheti az ismerkedést.

Ha csak egy számra van időd: Szőkített nő

Dönci

Egy 10. születésnap minden zenekar életében fontos (gondolom), hiszen sokan el sem jutnak 10 évig. Ez a Kispál és a Borz talán legjobb (de mindenképpen) a hőskorszakát megidéző felvétel. Ilyenkor már kísérleteztek az akusztikusabb dolgokkal, amikből kinőtte magát a „csendes-ülős koncert” kifejezés, ami aztán turnékká dagadt, ugyanakkor még a hőskorszak slágereit játszva jutott el mindenkihez a nem feltétlenül érthető és dekódolható szövegvilágú alternatív hangzás, a Csinibaba miatt pedig az eddigi legtöbb emberhez elért az üzenet. A konferanszok és a kikacsintós „közönségzaj-átmásolós” poén is ül (amit tényleg bevágnak), ráadásul Kispál András gitárjátéka, Dióssy Ákos zongorázása pedig végig meggyőző. Sok kedvencem lapul ezen a lemezen, az egyetlen dal, amit soha nem sikerült igazán megkedvelnem, az a Napos oldal. Viszont, ami mindig szimpatikus volt a Kispálban, hogy a saját dalaikat rengeteg formában előadták élőben, így a sokféle hangszerelés miatt egy-egy gyakori dal nem vált unalmassá. Itt még visszaköszönnek az életműben később hanyagolt dalok (Éjjeli lámpa, A honi csillagászat fejlődése, Pistike, A disznók tánca), amelyeket szintén jó újrahallgatni.

Ha csak egy számra van időd: Éjjeli lámpa