2018. február 01. 07:00 - Az 500 legjobb album 2 arca

483. Nick Cave & the Bad Seeds – Live Seeds (1993)

 nick_cave-live_seeds_300x300.jpg

Lepa

Egy újabb fontos élő album a listánkon (nem az utolsó). Sokkal sötétebb vizekre evezünk a tegnapi lemez után, egy minden szempontból (szöveg, zene, hangszerelés, hangszeres tudás) komolyabb előadóról van szó – arról nem is beszélve, hogy Nick Cave nemcsak dalszerzőként, hanem előadóként is méltán híres. A szuggesztív előadásmódja szerintem gond nélkül átjön „kép nélkül is” ezen a lemezen, bár nekem nem az elejétől, csak úgy a Papa Won’t Leave You, Henrytől kezdve indul be igazán a hangulat, akkortól érzem, hogy egymásra talál a közönség és a művész. Viszont utána nincs megállás, jobbnál jobb számok követik egymást. Nehéz egyet kiválasztani, mert az album hangulatába bele kell rázódni, de mindenképp a vége felé vannak a legjobbak, abszolút felfelé ívelő a hangulat. Úgyhogy bármennyire is nem szeretem a túl hosszú albumokat, ezt még simán hallgatnám tovább. Hosszú éjszakai autózásokhoz ajánlott zene, de aki nem ismeri, ne várjon vele a következő hosszú éjszakai autózásig.

Ha csak egy számra van időd: The Weeping Song

Dönci

Alapvetésként kezelhetjük szerintem, hogy aki szereti Nick Cave-et, az nem az énektudása miatt szereti, hanem a furcsa, sok mindent ötvöző (folk, punk, sanzon stb.) zeneisége és a nyugalom megzavarására tökéletesen alkalmas szövegvilága miatt teszi ezt. Szóval nagy áriákat élőben sem várhatunk tőle. Viszont ha össze kell foglalni a Bad Seeds első 10-12 évét, akkor ennél jobban nem is nagyon lehetne, ha egy lemezen el akarunk férni. A nyitó The Mercy Seat nemcsak az egyik legfontosabb darabja a teljes életműnek, de az élő verziójában sokkal több feszültség van, mint ami az albumon kijön. A Deanna lendülete szintén magával sodorja a hallgatót. A The Ship Song gyönyörű, mint mindig. A Papa Won't Leave You, Henry talán eggyel kegyetlenebb is, mint albumverzióban. A felvételen hallható gitárok miatt is hiányzik Blixxa az utóbbi tizenpár évben. Azért is szerethető ez az összegzés, mert nemcsak „kötelező slágerek” (Tupelo, The Weeping Song), hanem azóta „méltánytalanul elhanyagolt dalok” is vannak rajta (Plain Gold Ring, New Morning). Ha valaki elmerülne Nick Cave munkásságában, ez szerintem ideális belépő lehet.

Ha csak egy számra van időd: ma a választott legyen a részeg, hajnali dajdajozáshoz ideális New Morning.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr4613611393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása