Dönci

Ismét kapunk egy punk zenekart, akik mindenből viccet csinálnak. És ezt ezen a lemezen egészen gyors tempót diktáló nótákkal teszik. 15 számot 31 perbe sűrítettek, úgyhogy a lacafacázást kizárhatjuk, és elmondhatjuk, ha egy szám nem tetszene, nem kell aggódni, mert két perc múlva véget ér. Gyakorlatilag minden dal valami kis görbe tükör, ami arra is rávilágít, hogy nem kell mindent véresen komolyan venni. A legjobb iskolapélda zeneileg a Get In Line, ami a hardcore rockból csinál viccet, szövegileg viszont talán az utána következő Johnny Twobags a leginkább parodisztikus. Aki belekósol, készüljön arra, hogy néhol lerepül a haja a gitároktól és a dobtól.

Ha csak egy számra van időd: Get In Line

Lepa

Ha a Prosectura a magyar Toy Dolls, akkor bizony a Vandals az amerikai. Az általam poénpunknak, mások által néha viccpunknak nevezett műfaj (melynek sajátossága, hogy a vicces szövegek mellett sokszor „zenei humor” is megjelenik a számokban, azaz vicces, meglepő zenei megoldásokkal vagy szólókkal operál a zenekar) legnagyobb neve a Vandals az USA-ban, de talán a világon is. Ez egy korai album, itt még nem nagyon mozdultak el lassabb, poposabb irányba, az összes szám nagyon pörgős, gyors punk-rock. A szövegek viszont már itt is nagyon érettek, ööö, szándékosan éretlenek. Annak idején például könnyesre röhögtük magunkat a Power Mustache szövegén: „Stalin, Hitler, Schneider, just to name a few / Got to kill the mustache before it grows on you”. Közben meg a rém vicces szöveg alá szinte hardcore-ba hajló pankot kapunk. Azért vannak dallamosabb nóták is, pl. a N.I.M.B.Y. vagy az I Have a Date (ami egyébként feldolgozás), illetve a Happy Birthday to Me, amit minden szülinapomon meghallgatok, hogy jókedvem legyen (másnak is ajánlom). Mondanom se kell, ez az album csak jó angoltudással „működik” igazán, érdemes a szövegek folyamatos olvasása mellett hallgatni – talán ez az egyetlen gyengéje.

Ha csak egy számra van időd: N.I.M.B.Y.