Lepa

A Dead To Me az az amerikai punkzenekar, amelyet teljesen egyértelműen a brit punk ihletett meg: a kezdő X a Clash reggae-számait juttatja eszembe, a pörgősebb számaik (például Modern Muse) pedig sokszor a Buzzcocksot és társaikat. Ami nem baj, ugyanis a 2000-es évekre sok zenekar elfelejtette, honnan is indult ez az egész, és csak a keménykedést tartotta meg a régi „erények” közül, a játékosságot/könnyedséget nem. Tetszik ebben az albumban, hogy egyszerre tud egységes maradni, és kísérletezni más (de azért rokon) műfajokkal. Egyedül az utolsó számban (Blue) nem sikerült ez, a grunge valahogy nem illik a képbe, vagy csak amúgy is rosszul lett megírva a nóta. Azt leszámítva bármelyik jó hallgatási élmény lehet a kedves olvasónak.

Ha csak egy számra van időd: A Day Without a War

Dönci

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom ezt a lemezt, valószínűleg azt írnám, hogy olyan, mint amikor a NOFX elkezdett kísérletezgetni zeneileg, viszont sokkal inkább társadalomkritikus és kevésbé vicces. Mert itt van minden a reggaetől (X) a skapunkon át (A Day Without a War) a közönségénekeltetésre kitűnően alkalmas skatepunkig (Bad Friends) vagy akár a power popig (Cruel World). Sőt, meglepő módon a California Sun karibi ritmusai se lógnak le az albumról, hanem mindegyik fent említett stílus jól megfér egymás mellett, a rekedtes énekhang pedig egészen jó ízt ad a kiváló muzsikáknak. A zárlatban a Blue pedig nyomokban vegytiszta Nirvanát is tartalmaz. Szövegre odafigyelős lázadáshoz is simán jó ez a lemez, de ha éppen erre nincs lehetőség, biztos vagyok abban, hogy a dalok koncerteken is kiválóan működnek.

Ha csak egy számra van időd: Legyen a mai a Bad Friends, és reménykedem abban, hogy Lepa az A Day Without a Wart vagy az X-et választja.