Dönci

10 dal, 19 perc. Kapkodni kell a fejünket. És mire ezt leírtam, már a 3. számnál tartok. (Persze nem, de nagyjából érzékeltetni lehet a tempót.) Üvölt a hölgy, mintha muszáj lenne, és igazság szerint ehhez a lendülethez muszáj is. Dallamos gitárok, sebes dobok, kiegészítő basszus: minden megvan ahhoz, hogy nyers, de befogadható punkot kapjunk. Ha azt mondom, hogy a St. Dad egésze és a Bunny gitárja tökéletes, valószínűleg nem sokat teszek hozzá az először hallgatáshoz, de kétségtelen, hogy vannak olyan apróságok, amikre fel kell kapni a fejünket. Talán a leginkább befogadható (értsd: a leglágyabb) a Glue. Mégis szerintem a legjobb a St. Dad, úgyhogy ez lesz a mai választott.

Ha csak egy számra van időd: St. Dad

Lepa

A női énekessel rendelkező (poszt-)punk zenekarok közül a kanadai White Lung az egyik legenergikusabb és legtehetségesebb. Ez egy korai, elég nyers albumuk, azóta kicsit azért lassultak és finomodtak, bonyolultabb számokat kezdtek írni (nekem egyébként az új számaik is ugyanúgy tetszenek, a Paradise c. albumukat is ajánlom mindenkinek, bár az nem került fel a listára). Itt viszont töményen kapjuk a zajt, a sodró lendületet és a dühös női visítást/éneket. Nem mondom, hogy egy világmegváltó zene ez, de időnként szerintem mindenki kerül olyan hangulatba, hogy ilyet kell(ene) hallgatnia.

Ha csak egy számra van időd: Bag