Lepa

Újabb magyar zenekar dupláz a listánkon, ráadásul egy debütáló albummal, amin egyáltalán nem hallatszik, hogy az: szép, teljes a hangzás, és az első számtól kezdve profin szólal meg minden. A hegedű nagyon szépen kiegészti ezeket az alternatív rockszámokat. Az első két számba nem lehet belekötni, a dallamok tökéletesek, és az ének, bár szokni kell a stílusát, de nagyon szép, tiszta. A fák istenéhez c. szám meg kicsit középkori, népies/reneszánsz hangulatot áraszt, valami ősmagyar fantasyfilm főcímzenéje is lehetne. A népzenei hatások az utolsó szám lezárásánál válnak teljesen egyértelművé, az egy gyönyörű nyolcsoros. De van kimondottan könnyed sláger is az albumon, a Hiábavaló. Egy-két középszerűbb számot leszámítva végig érdekes és színvonalas lemez, aki nem ismeri, mindenképpen adjon neki egy esélyt, főleg, hogy szövegileg is legtöbbször magasan a hazai átlag fölött van.

Ha csak egy számra van időd: A fák istenéhez

Dönci

Annak idején ezt a zenekart is a Z+-on fedeztem fel az első lemez első klipjével, az Az a néhány tegnapi perc videóval, aminek a képi világa nem jött be, de a hangszerelése és a szövege igen. (Aki pedig meghallgatta az előző lemeznél a választott dalomat, az tudni fogja honnan jött az „az, aki volt már fenn...” sor ott az utolsó másodpercekben.) Erősen alter cucc ez is, csak nem olyan kispálosan, hanem olyan keltább, népiesebb beütéssel, ami azért szerencsés jelen esetben, mert ez a fajta zene jobban elbírja az érzelgősebb szövegeket, és nem feltétlenül dobja ki magából azt, ami önmagában talán nem működne annyira. Másrészt pedig a Belga, az Emil.Rulez! és a Hiperkarma mellett ez a zenekar is egészen új ízt hozott a magyar zenébe 2000-ben, csak az előbb említettekhez képest kevesebb sikerrel tette. Mellesleg első lemezhez képest meglepően jól szól, minden hangszer hallatszik, nem nyomja el egyik sem a másikat, de alapvetően (ahogy azt a legtöbb magyar hangszeres produkciónál megszokhattuk) szövegcentrikus zenéről beszélünk. Az A fák istenéhez dallama emlékeztet(ett) valamelyik számra, de az elmúlt 16-17 évben sem tudtam rájönni, melyikre. Ellenben elég szomorú apropó hozta össze azt a dalt. A leginkább slágeres dalok a Hiábavaló és a Sehol, viszont a leginkább atmoszférikus a Hetedik ég. Egy kedves régi lakótársam nagy kedvence volt a lemezt záró Egyperces szerelmes, úgyhogy a mai egy szám legyen Dzsozeff favoritja.

Ha csak egy számra van időd: Egyperces szerelmes