2018. március 01. 07:00 - Az 500 legjobb album 2 arca

455. R.E.M. – Life's Rich Pageant (1986)

 r_e_m_life_s_rich_peagant_400x400.jpg

Lepa

Folytatjuk kalandozásunkat a „népszerű zenekarok korai, kevéssé ismert lemezei” témakörben. 1986 jó régen volt, több idő telt el azóta, mint a Jailhouse Rocktól addig. Ilyen füllel hallgatva ez egy modern lemez, de persze a hangzása sokkal nyersebb és „nyolcvanasabb”, mint a későbbi R.E.M.-albumoké – ugyanakkor én pont ezt szeretem ezekben a lendületes, lényegretörő nótákban. Azért vannak itt olyan számok is (pl. a Fall On Me, a rendkívül fülbemászó refrénű Cuyahoga és az I Believe), amelyek már előrevetítik a befutott R.E.M. hangulatvilágát. Sok gázos zene létezett abban az időben (a vállalhatatlan diszkótól a vállalhatatlan glam-rockig), ez igazi gyöngyszem volt azokhoz képest.

Ha csak egy számra van időd: I Believe

Dönci

Az R.E.M. ekkor már eléggé befutott zenekar volt az USA-ban, de a világhír azért még elkerülte őket. Az utolsó előtti „kis kiadós” lemezük ez, amely (szerintem) jobban sikerült a Rolling Stone magazin listáján szereplő Documentnél. A legnagyobb hibája ennek az albumnak talán az, hogy nem elég teljes a hangzás (az újrakiadott változatokon sem), viszont a dalok így is működnek. Michael Stipe és Mike Mills hangja nagyon jól kiegészíti egymást a vokálos részeknél, a lendület pedig nagyon magával ragadó a lemez első két dalában. Sőt, az első 5 szám gyakorlatilag hibátlan mindenféle politikai felhangjával együtt („the only thing to fear is fearlessness” – mekkora sor ez az értelmetlen „the only thing to fear is fear itself” mondást kijavítva). A Fall on Me és a Cuyahoga is a Hyenához hasonlóan nagyon fogós témákkal építkezik. Hatodikként az Underneath the Bunker tangója teljesen lelóg(na bármelyik R.E.M.-lemezről). Mégis fergeteges. Az I Believe countryba/americanába hajló nyitánya és a Just a Touch szintetizátorával kevert őrülete is fergeteges. A Swan, Swan, H-t pedig sikerült élőben is hallanom 2005-ben Budapesten, de szép is volt. Egyszóval, akit érdekel, miért volt olyan a kilencvenes években az amerikai alternatív gitárzene, amilyen, szerintem hallgassa az R.E.M. nyolcvanas évekbeli munkáit.

 Ha csak egy számra van időd: Cuyahoga

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr913697174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása