Lepa

Előrebocsátom, hogy nem voltam oda a filmért, amikor láttam – szerintem kicsit túl volt hájpolva. Viszont az akusztikus zenét szeretem, és ezzel a karakteres énekhanggal kiegészítve meg pláne nagyon jól megáll a saját lábán is az album. Annak ellenére, hogy javarészt egyszerű alapokkal dolgozó, mindenféle hangszeres virtuózkodást mellőző folkos gitárzene ez (mandolinnal és pár kiegészítő hangszerrel megtámogatva), nem fordul unalomba, és erről leginkább az átérezhető ének, és a fogós dallamok tehetnek. Na meg az, hogy azért változatos hangulatok vegyülnek, a Rise americanás prüntyögése és a Long Nights balladisztikus hangvétele egymás után jól illusztrálja a lemez változatosságát. Számomra a Society a lemez csúcsa, ami találóan foglalja össze a filmet a „társadalom, remélem, hogy nem vagy magányos nélkülem” sorokkal. Érdemes még megemlíteni a bónuszokat (Spotifyon megtaláljátok), a No More egy nagyon jól eltalált háborúellenes nóta, még a közhelyes „no more war” szlogen se hangzik benne elcsépelten valamiért.

Ha csak egy számra van időd: Society

Dönci

Eddie Vedder utánozhatatlan hangjával és fülbemászó dallamaival egy igazi utazós filmhez készített igazi utazós zenét. De nem kell arra gondolni, hogy „jaj, nem láttam a filmet, akkor ezt nem hallgatom meg addig”, mert mindegyik felvétel megállja a helyét önmagában is. Inkább csak apropó volt a film a dalszerzésre (szerintem). A legkeményebb darab is a Pearl Jam lágyabb vonulatát éri csak el, de ez nem is baj. Eddie nagyon jó helyen lép be a mandolinnal vagy ukulelével (vagy mindkettővel?) sokszor, ráadásul ne feledjük a tényt, hogy minden hangszert ő játszott fel. Kevés ilyen fátyolos hang van a világon, amely ennyi érzelmet képes közvetíteni (lásd: Long Nights, Society, Guaranteed). Érdemes ezt a fél órát az albumra fordítani, mert autózáshoz, otthoni kikapcsolódáshoz, a filmre emlékezéshez és a társadalomból való kivonuláshoz nagy bátorsággal ajánlom. (A bónuszokat itt sem értékelem.)

Ha csak egy számra van időd: Guaranteed