Dönci

Nem, ők akkor sem kanadaiak, az R.E.M. szülővárosából valók. A One of a Very Few of a Kind nyitánya kicsit lakodalmas, kicsit The Beatles-ízű (valahonnan az Abbey Road B oldaláról), de mindenképpen rendkívül aranyos. A Happy Yellow Bumble Bee pedig egyértelműen a The Beatles-vonalat viszi tovább (el is hangzik a beetles szó a szövegben), de eléggé megrázó szövegvilággal. Aztán zeneileg végig marad ez a vonal, csak bejárjuk a pszichedelikus korszakot is meg néhol a The Who lassabb vizein is úszkálnak. Azt tudnám mondani, hogy olyan ez a zenekar, mint aki évtizedet tévesztett (mint Magyarországon talán az Ivan and the Parazol), de amit csinálnak, arról el tudom hinni, hogy koncerten is működőképes lehet. A dalcímek helyenként nagyon viccesek, máskor nyilván szórakoztatási szempontból zavaróan hosszúak, főleg az instrumentális szerzeményeknél. :) Ezt a lemezt azoknak ajánlanám jó szívvel, akik szeretik a '60-as évek előremutató zenéit, de már kívülről tudják az összeset, illetve akiknek van idejük a szövegekre figyelni, mert azokban több rejlik, mint első hallásra mutatkozik (lásd: It's Easy to Sleep When You're Dead).

Ha csak egy számra van időd: Happy Yellow Bumble Bee

Lepa

Az of Montrealt akkor ismertem meg, amikor Montrealba utaztam, mert kíváncsi voltam, ki és miért nevezi el egy városról a zenéjét (bár nem odavalósiak, csak egy nőügy miatt lett ez a zenekar neve). Aztán annyira rákattantam a bandára, hogy a Spotify szerint azóta is ők a kedvencem (értsd: őket hallgatom legtöbbet), de ebben az is közrejátszik, hogy van vagy húsz albumuk, és mindegyiken végigmentem kétszer-háromszor, a kedvenceken meg jóval többször. Mindjárt rátértek erre az albumra, csak még annyit elmondok, hogy a zenekar elég változatos stílusokban kipróbálta már magát, például mostanában jóval hangúlyosabb az elektronikus hangzás náluk, szóval aki az ennél is elvontabb dolgokat szereti, az próbálkozzon a Hissing Fauna, Are You the Destroyer? albummal, ami sajnos nem fért föl a listára. Ez a lemez jóval korábbi, amikor még csak a kései Beatles-pszichedélia által inspirált gitárzenét nyomták, egy csomó állatos-növényes sztorival és lazán összefonódó tematikával. Azt szeretem ebben a bandában, hogy nagyon dallamos, de a dallamok (és alattuk az akkordok) valahogy mindig másfelé haladnak, mint az ember elvárná. Így aztán végig érdekes és meglepő tud maradni. Hallgasd meg a Little Viola vagy a Just Recently Something of Importance dallamvezetését, és megérted, miről beszélek. Ezek miatt a furcsa dallamok miatt a legtöbb of Montreal-album többszöri hallgatásra érik csak, de érdemes rászánni az időt. A szövegek is meglepően mélyek tudnak lenni minden játékosságuk ellenére. Zseniális zenekar, nem tudom, hogyhogy nem ismerik többen. Remélem, szerzünk nekik pár új rajongót – lesz még szó róluk.

Ha csak egy számra van időd: Sing You a Love You Song