Dönci
A Lambchop ezen lemezének szövegei sokszor különösen értelmezhetetlenek számomra, mert olyan balladai homály ragad rájuk, amelyet vagy csak a nem szégyelnivaló angol tudásomnál sokkal jobbal lehet felfejteni, vagy inkább csak érezni kell. Ahol viszont világosan fogalmaz, ott sokszor megint eléggé csípősek, viccesek és cinikusak (l.: „Excersise? Not right now...”; „I have shat on the hillside / Neckdeep in cushioned clover” stb.). Megkockáztatnám, hogy a zenekar leglassabb albumáról beszélünk (vagy a világ bármelyik zenekarának leglassabb albumáról?), viszont talán a legszebb, leginkább szívhez szóló dallamokat felsorakoztatón is egyben. Elsőre ezen sem hallatszik, de rengeteg zenész és hangszer dolgozik a háttérben, Kurt Wagner hangja pedig ringatóbb, mint bármikor ezelőtt. Többek között ezért is nehéz a szövegre koncentrálni. Sok kedvencem rejlik ezen a lemezen, felsorolni is nehéz lenne, de talán az I Can Hardly Spell My Name, a Caterpillar és az Is a Woman hármasa emelkedik ki számomra a legjobban. Azonban bármikor képes vagyok ezt a korongot meghallgatni, és – ha nem figyelünk a szövegekre – meditatív tevékenységekhez bátran ajánlom.
Ha csak egy számra van időd: Is a Woman
Lepa
Egy nagyon lágy, jazzes nótával indul ez az album, ami elég szokatlan dolog (kivéve a lágy, jazzes előadóknál). Általában szeretnek jól odacsapni a húrok közé a zenekarok, és lendületesen belevágni az albumaikba. Ez a lemez viszont nemcsak lassan kezdődik, lassan is folytatódik, és hamar rájövünk, hogy az összes szám ilyen lesz. Az énekes kellemesen búgó hangja és a szolid, zongorás prüntyögés is közrejátszik abban, hogy a fura/vicces szövegek ellenére is inkább csendes háttérzenének érezzük, mint „odafigyelős” zenének. A szaxi nagyon jól jön ott, ahol éppen van (pl. a The New Cobweb Summerben). Amúgy jellemző egyfajta kettősség a lemezre: rengeteg zenész játszik rajta (a CD-borító szerint 17 + a női kórus, persze sose egyszerre), szóval egyfajta big bandről beszélünk, mégis visszafogott, szétfolyós, kicsit tingli-tangli muzsika ez. Bármelyik nóta teljesen jól jellemzi az albumot, szóval aki random módon belekóstol, az is tudni fogja, mit kaphat tőle.
Ha csak egy számra van időd: I Can Hardly Spell My Name
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.