Lepa
Inkább nem is számolom tovább, hányadik kanadai előadót vesszük górcső alá. Lehet, hogy az USA-UK-Magyarország dobogót Kanada követi negyedikként a beválogatott országok képzeletbeli rangsorában. A NoMeansNo nem egy mindenki által ismert formáció, de underground körökben legendásak, sőt kultikusak (voltak). A Wright fivérek által 1979-ben alapított bandát volt szerencsém látni élőben is, és bár nem hasonlít teljesen, hangulatában mégis a Primushoz hasonlítanám. Ugyanis rendkívül progresszív, invenciózus, a szabályokat felborító zenét játszanak, ami leginkább a basszus- gitár- és dobtémák változatosságára, szokatlanságára és furcsa ritmusaira épül, az énekteljesítmény azonban itt is másodlagos (elsőre kifejezetten kellemetlennek tud tűnni Rob Wright hangja, amíg meg nem szokjuk). De amúgy is többször hallgatós albumokról beszélünk az esetükben, szóval tessék csak próbálkozni bátran, meghálálja magát az album egy idő után. A Kill Everyone Now vagy Madness and Death számcímek ne tévesszenek meg senkit, alapjában véve vidám, legalábbis önfeledt, játékos örömzene ez – súlyos köntösben.
Ha csak egy számra van időd: Cats, Sex and Nazis
Dönci
Ez is kicsit nehezen behatárolható stílus. Valami törzsi őserő áthatja a dalokat, az biztos, amire a kicsit kántálós ének és a monoton dallamvezetés rásegít. Ráadásul nem is feltétlenül hallgatóbarát torzításokat alkalmaznak, valamiért mégsem akarja az ember lekapcsolni őket. A leginkább slágeres a Madness and Death funkos metalja. Olyan ez, mint amikor valami nagyon dühös és vad dolgot szeretnél csinálni, de közben rájössz, hogy inkább kísérleteznél a különböző effektusokkal, és aztán meg nem tudsz megegyezni magaddal, és összemosod a kettőt. A legjobb példa erre talán a Kill Everyone Now. Általában (bőven) 5 percen túli darabok dominálnak végig, amelyek még inkább a belemerülős, mélyebb érzéseket hivatottak előhozni a hallgatóból. Azt meg ne felejtsük el megemlíteni, hogy 1993-ban ez a hangzásvilág eléggé úttörőnek számított. (A Faith No More sample az utolsó dalban külön jó.) Azoknak ajánlanám ezt a lemezt, akik nem vetik meg a kísérleti, keményebb vonalas szerzeményeket, és van idejük odafigyelve hallgatni a zenekart, mert háttérzenének eléggé zavaró lehet sok helyen.
Ha csak egy számra van időd: I Need You
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.