Lepa

Egy elég fiatal, legalábbis újonnan felbukkant előadó 2016-os, debütáló lemezéről van szó. Az album rögtön egy slágerrel nyit, a címadó szám egy nagyon hatásos, R&B-s kezdés után vált át egy sodró erejű, fortissimo refrénbe – jó kis koncertkedvenc lehet. Utána is jellemző a mai hangzású, de régi hagyományokra épülő zenei alapok és a soul nagyjai énekstílusának kombinálása, ízlésesen elhelyezett fúvósokkal és rádióbarát dallamokkal. Nagyon énekközpontú az egész album, gyakorlatilag egyszemélyes produkció, háttérzenészekkel megtámogatva (az előadó neve is egy személyt testesít meg). A Skin a másik nagy sláger az albumon, kicsit eurovíziós a hangulata (a szó jó és rossz értelmében egyszerre: fülbemászó, de átlagos, jól kiemeli az énektehetséget, de zeneileg nem nyújt semmi újat). A Bitter Endben pedig az énekes rendkívül széles hangterjedelmét is megtapasztalhatjuk. A Die Easy pedig nagyon hatásos („végrendelkezős”) szöveggel párosított, szívbe markoló a capella dal. Elsősorban a modern, de a régi nagy klasszikusokhoz hasonló érzelmességgel és beleéléssel előadott soul kedvelőinek ajánlott hallgatnivaló.

Ha csak egy számra van időd: Human

Dönci

Az elég hülye művésznévvel rendelkező, Rory névre hallgató fiatalember elég nagyot robbant 2016-ban a címadó dallal. És lehetséges, hogy elég sokan megköveznek majd azért, amit most leírok, de érzek ebben a srácban valami olyat, mint Leonard Cohenben. Nem azért, mert Cohennel ellentétben (aki kábé a legnagyobb kedvencem evör) Rory tud énekelni (hiszen hangja Otis Reddighez vagy Sam Cooke-hoz méltó), hanem azért, mert eléggé őszinte és karakteres szövegvilággal dolgozik, ami bőven túlmutat a rádiópopon. Ráadásul nagyon ügyesen keveri a blues, a hiphop, a folk, a soul és a gospel elemeit, így nem válik unalmassá a lemez többszöri hallgatásra sem. Ebből is látszik, hogy nem egyszámos előadóról beszélünk, úgyhogy azon csodálkozom csak, hogy (még) nem lett durva világsláger a Bitter End, az As You Are, a Grace, az Arrow vagy az Ego című dalokból. Mindenesetre, ha a rádiókban több hasonló kaliberű felvétel szólna, mint bármelyik dal ezen az albumon, valószínűleg gyakrabban hallgatnék rádiót. Azoknak ajánlom különösen, akik szeretik rádióbarát, de különleges popzenét (főleg akkor, ha a szövegekre figyelni is jut idő). A budapesti koncertre május 4-én meg menjen el, aki csak tud.

Ha csak egy számra van időd: Bitter End