Dönci

A Pulp legendás zenekar legendás lemezekkel (Different Class; This Is Hardcore), hozzánk mégis ez a méltánytalanul alulértékelt album került fel, amelyet nagyon is megéri végighallgatni (főleg odafigyeléssel). Jarvis Cocker elindult a misztikus, verselő szövegmondás felé néhol, ami miatt elég sötét hangulatot kapnak a dalok helyenként. A leginkább kiemelkedő a „címadó” I Love Life, de akadnak itt igencsak kiváló britpop-slágerek (The Trees; The Night That Minnie Timperley Died; Birds in Your Garden; Bob Lind (The Only Way Is Down)). Szóval lényeg a lényeg: nagyon lehet szeretni ezt a lemezt, különösen, ha valaki odavan a középtempós vagy lassabb, gitáralapú zenéért.

Ha csak egy számra van időd: I Love Life

Lepa

Elég érdekes album ez: bár első hallásra nem kiemelkedőek a számok, de minél többször hallgatja az ember, annál inkább megfogják azok a kis művészi apróságok, amelyek kiemelik a többi gitárpopot játszó zenekar közül a Pulpot. Kicsit háttérzenésebb, csendesebb és elvontabb a brit vonal meghatározó zenekarainál (pl. Oasis), de pont emiatt egyedi is lesz. Nagyon érdekes képessége a zenekarnak, hogy a fülbemászó dallamok alá néha kicsit nem odaillő akkordokat rak, hogy jobban megbolondítsa a dalt (pl. I Love Life). Ha valaki nem ismeri őket (vagy ezt a lemezt), én a slágereiket ajánlanám elsősorban (The Trees, Birds in Your Garden), de érdemesebb kicsit alaposabban is beleásni magunkat a lemezbe, és a címadót, vagy az előtte lévő 8 perces Wickermant is megfülelni, hogy teljesebb képet kapjunk a banda képességeiről.

Ha csak egy számra van időd: Birds in Your Garden