Dönci

A hang és a stílus a System of a Downból ismerős, bár ez utóbbi picit finomodott erre a szólólemezre, és több akusztikus hangszer tűnik fel időről időre (főleg a korong vége felé kapnak ezek nagyobb hangsúlyt). Azonban itt is ügyesen keveredik a folk a (nu-)metallal és a musicalbe hajló dallamvezetéssel. Serj hangja egészen különleges, mert énekléshez, vinnyogáshoz és hörgéshez egyaránt alkalmas, ami jó teret biztosít neki arra, hogy kellő mennyiségű érzelmet vigyen a dalokba, és megfelelően fejezze ki ezeket. A szövegek leginkább társadalom- és politikakritikusak, ezáltal az élet tiszteletére és szeretetére buzdítók. A baby szót viszont szerintem senki nem ismételte el ennyiszer még egy számon belül, ennek ellenére a Baby szerintem egy tök jól sikerült felvétel. Általában jellemzi ezt az albumot a sok refrén és ismétlés, amikkel ismét az üzenetet próbálja sulykolni Serj. Aki szereti/szerette a SOAD-ot, az nem fog csalódni ebben sem, aki meg azt túl keménynek találta, annak ez pont jó bevezető lesz.

Ha csak egy számra van időd: Sky Is Over

Lepa

A System of a Down sokoldalú énekesének debütáló szólóalbuma ez, és a kezdés nem túlságosan üt el attól, mint amit a zenekarától megszokhattunk: van itt torz gitár, dob, meg minden, szóval nem egy tipikus szólóalbumról beszélünk a szó szoros értelmében. Egy kicsit líraibb a hangvétel, de az energia ugyanúgy ott van, és egyébként egy zseniálisan megkomponált, egyre nagyobb feszkót teremtő, fokozatosan építkező nóta például a nyitó Empty Walls is. Utána azért kicsit több kalandozás is megfér a számokban, főleg hangszerelés tekintetében: van itt zongora, vonósok, akusztikus gitár, de azért a dallamvilág és az énekstílus végig összetéveszthetetlenül „systemes” marad. Nem hagynám ki a kedves olvasó helyében, akár szereti a Systemet, akár nem, ugyanis ez egy lényegesen emészthetőbb zene akár első hallgatásra is, mégis átütő erejű rajta Tankian dalszerzői tehetsége.

Ha csak egy számra van időd: Lie Lie Lie