Lepa

A Kispál második albuma még igazi hőskorbeli darab: a hangzása garázsos, a számok a furcsa harmóniák (és diszharmóniák) miatt nehezen emészthetők (lásd: Huszárnóta, UFO), a szövegek elvontak – bár utóbbiban később se nagyon történt változás. Mégis, a lemez több száma (pl. Autók a tenger felé) meghatározó lett a későbbiekben, arról nem is beszélve, hogy a magyar alternatív zenekarok nagy részének alfája-de-nem-ómegája, jobb szóval origója lett a zenekar, hiszen ők sokkal hamarabb csinálták mindezt, mint mások. Van valami megfoghatatlan szimbiózis a Kispál szövegei és dallamai között, ami miatt nagyon jól működnek együtt – pl. ha A következő buszont megmutatjuk egy külföldinek, nem biztos, hogy értékeli, de komplett műalkotásként tejesen működőképes, sőt. Ez az egész Föld, kaland, ilyesmiről elmondható, szóval odafigyelő hallgatást javaslok annak, aki esetleg még nem ismeri.

Ha csak egy számra van időd: A rétek halványak

Dönci

A Kispál és a Borz második stúdióalbuma eggyel jobban szól, mint az első (főleg a felújított változat), de itt sem annyira telt még a hangzás, mint lehetne. Kispál zseniális gitárjátéka, Bräutigam kegyetlenül jó dobolása és Lovasi eggyel könnyebben értelmezhető szövegei (kivéve: Nagyapa kileste nagyvilág) tökéletes kombinációt nyújtanak a kitűnő szórakozáshoz. Gyakorlatilag itt is az összes szám sláger (kivéve: Nagyapa kileste nagyvilág – Véletlen? Aligha!), és a beatzene legjobb örökségét hozzák magukkal, (nem) kicsit továbbgondolva azt. Ezek mellett persze akad itt keringő (A következő buszon), mélázós, de gyönyörű ballada (A rétek halványak) és vicces agymenés (UFO) is. Aki nem ismeri a zenekar munkásságát, annak nagyon érdemes meghallgatnia, mert felfedezheti sok mai magyar előadó gyökereit benne, aki pedig ismeri, annak jó újrahallgatást hozzá!

Ha csak egy számra van időd: Bujtogató