Dönci
Azért valószínűleg minden olvasó meglepődött azon, hogy a Rolling Stone listájiról lemaradt ez a méltán világhírű német zenekar. Mi igyekszünk ezt a hiányosságot is pótolni. 2001-ben a Rammstein már bőven Európa-sztár (ezt vajon hogy írják?) volt, de David Lynch-nek köszönhetően az USA-ban is hallhattak tőlük néhány felvételt a '90-es évek végén a Lost Highway című film miatt. A Mutterben pedig megmutatta a zenekar, milyen lehetne az első két lemez esszenciája egy kicsit keményebb köntösben. Till szövegei itt is sötét és ambivalens érzelmeket kiváltó képekkel operálnak (Mein Herz brennt), amelyek sokszor megbontránkoztatásra hivatottak (Mutter; Zwitter). A szimfonikus betétek pedig nagyon jól megkomponáltak, amik hangsúlyozzák ezeket az érzelmeket a keményvonalas gitártémák mellett. A „hier kommt die Sonne” sor pedig nálam külön pontot ér a Beatles-referencia miatt. Az album első felében pedig olyan slágerek sorakoznak, amelyeket mindenki ismer, az is, aki soha nem hallgatott aktívan Rammsteint. De azok is megérik a hallgatást, amik a B oldalra szorultak. Viszont mivel a Mein Herz brennt (talán) a kedvenc dalom a zenekartól, nem választhatok mást mára.
Ha csak egy számra van időd: Mein Herz brennt
Lepa
Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de én a Rammsteint egy kifejezetten vicces zenekarnak tartom. Nem vicczenekarnak, mert nem tudom, ők mennyire veszik komolyan magukat, de viccesnek. Nem voltam még koncerten, de hallottam, hogy a fény, a látvány és a különböző effektek még inkább hatásvadásszá teszik az amúgy is elég színpadias bandát: a recsegő-ropogó német szöveg (bár a németségükről nem tehetnek), az éneklés helyett sokszor beszélő, mély hangú énekes, az ütemes zúzás mind-mind egy keménykedő, de néha a ló túloldalára áteső zenekar építőkockájává válik. Szóval szerintem ez nem a kemény rockerek/metálosok zenéje, hanem a keménynek látszani akaró, wannabe-rockerek himnuszgyűjteménye, ugyanakkor rendkívül szórakoztató (a szó pozitív értelmében is). Nem lehet egy pillanatra se megunni az albumot, mert elég változatosan teszik, amit tesznek. Nekem elsősorban a kevésbé zúzós számaik tetszenek (pl. Mutter, Spieluhr), mert azok picit kreatívabbak.
Ha csak egy számra van időd: Spieluhr
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal