Lepa

Vicces látni, amikor egy album minden egyes (összesen 16) száma mellett ott van az „explicit” jelzés. Hiába, Eminem sose a PC fogalmazás nagykövete volt, a rappeléshez meg amúgy is hozzátartozik a szabadszájúság. Persze nem kell ahhoz csúnyán beszélni, hogy az ember csúnya dolgokat mondjon, ilyen például a So Much Better (amúgy elég könnyen megjegyezhető, mondhatni „slágeres” dallamú) refrénje. Eminem egyébként szerintem annak köszönheti a népszerűségét, hogy igyekezett mindig kilépni a műfaj korlátaiból, tematikában, hangszerelésben, effektekben és előadóként is. Ez az album se kivétel: nem csalfa a műfajával szemben, de azért tágítja rendesen, a zenei alapokban van a countrytól a hard rockig minden. A Survival például inkább rockszámként kezdődik, és a refréneket tekintve akár valami női énekeses rockzenekar himnusza is lehetne; a So Far… pedig egy számon belül sorakoztat fel vagy három műfajt. Az Asshole refrénje viszont elég gáz, olyan, mintha paródia lenne, főleg, hogy a hangsúltyalan szótagra („-hole”) esik a zenei hangsúly. De nyilván nem amatőrizmusról, hanem a szokásos kísérletezésről van szó. A csúcspont számomra a Rap God, az egy tehetségkutatóba illő (sőt, ott is aranyérmet érdemlő), korszakalkotó rapteljesítmény, mindenki hallgassa meg, aki nem ismeri. Mondjuk állítólag ezeket is lassabb rappelés enyhe felgyorsításával csinálják manapság. Azért meghallgatnám élőben. Énekelnie viszont nem kéne (lásd: Stronger Than I Was). Szóval az album minden szempontból (stílusilag és színvonalában is) vegyes, de a csúcspont itt is nagyon magasan van.

Ha csak egy számra van időd: Rap God

Dönci

Eminem is néhány év után robbant vissza a köztudatba az egyik legnépszerűbb lemezének folytatásával 2013-ban. Persze csak címében folytatás, azért ez jóval érettebb produkció zeneileg, viszont kevésbé ösztönös talán (szövegileg). Vagy lehet, hogy az sem volt ösztönös, csak annak tűnt. Visszautalások persze vannak rögtön a nyitó Bad Guyban a Stanre vagy a So Far... című reggaes-countrys hiphopban a The Real Slim Shadyre. A nyitány kiállásai és tempóváltásai egyébként példaértékűek. A nagy kedvencem a So Much Better, mert zseniálisan vicces és trágár szövege van. De ezen kívül is van osztás rendesen (pl.: Asshole; Berzerk; Rap God), de ezek nélkül talán nem is lenne igazi egy Eminem-album. A különböző stílusú alapok és a sok featuring kellőképpen színessé teszi a lemezt, így nem válik unalmassá. Aki szereti a hiphopot, mindenképp hallgassa meg, aki viszont nem, annak jó szívvel ajánlom a slágereket, mert van köztük stadionrocktól RNB-ig minden.

Ha csak egy számra van időd: So Much Better