Lepa

Ismét indie (vagy talán modern britpop) a stílus, a Keane viszont sokkal lazábban, lightosabban áll hozzá a dologhoz a tegnapi zenekarnál. Nem tudom, hogy kerüljem el a keane-os szóvicceket ebben a kritikában. Vagy talán nem is kéane? Jajj! Térjünk rá a zenére inkább. A Somewhere Only We Know-t sokan ismerhetik, elég fülbemászó, kicsit a Coldplayt és a kevésbé kísérletezős Radioheadet idéző nóta (főleg az énekes hasonlóan érzékeny, vékony, sokszor falzettbe átmenő hangja miatt). A zongorák csilingelése aranyos többletet ad az amúgy egyszerű, párakkordos alapokhoz. A második Bend & Break és a negyedik Everybody’s Changing is sláger, szóval erősen kezd az album. A saját ízlésemnek egyébként ez a keserédes, lágy, „se hús, se hal” indie nem minden hangulatban megfelelő: kicsit több energiát el tudnék viselni egyes számokban, a byroni kiábrándultság érzésével jó lenne párosulnia valami pozitív kicsengésnek is, vagy talán kicsit gyorsabb tempóknak. Ettől függetlenül nem lehet tagadni, hogy egy nagyon jó dalszerzők művei ezek a számok, az említett húzósláger dallamvezetése példaértékű. De amikor jókedvem van vagy fel vagyok pörögve, nem jutna eszembe ilyet hallgatni. Másnak is csak esős napokra ajánlom.

Ha csak egy számra van időd: Bend & Break

Dönci

Ez egy nagyon érdekes trióformációként indult zenekar: dob, szinti(k) és ének. Azóta persze lett basszusgitáros is, viszont a hangzás egyszerre volt itt letisztult és egyedi a sok hangszer hiánya miatt. Illetve itt is több verzó és több tracklista terjedt. Mi a Deluxe változat 12 dalát hallgatjuk. Őket egyszerre ismertem és szerettem meg a The Killers-zel (akikről lesz még szó), és 2004-ben mindegyik jó kis újdonság volt nekem. Vannak elődök itt is a britpop tengeréből. A Keane szintén a pop végét fogta meg főleg ennek az irányzatnak. Az album egyetlen hátránya a sok lassabb darab néhol unalmassá válik (She Has No Time; Sunshine). A slágerek (Somewhere Only We Know; This Is the Last Time; Bend & Break; Everybody's Changing; Bedshaped) viszont nagyon is működnek. Tény, hogy a szövegek és a dallamvezetés sokszor egyszerű, viszont a zenei megoldása és az énekteljesítmény nagyon király. Aki a lágyabb, dallamosabb zenéket kedveli, az bátran hallgassa végig az egész albumot, aki pedig nem, annak ismét az első dalt ajánlom.

Ha csak egy számra van időd: Somewhere Only We Know