Lepa

Ez az album EP-nek is kategorizálható, de a mi kritériumaink szerint (legalább 5 szám és legalább 20 perc) belefér az album definíciójába. Amúgy akusztikus létére egy nagyon kidolgozott, és profi zenészi teljesítményeket felvonultató lemezről van szó – nem az a tipikus akusztikus próbálkozás, amikor egy előadó lecsupaszítja meg leegyszerűsíti a számait, és előadja egy gitáron a zenekarra írt számokat. A záró Rat King kidolgozottsága például kimagasló, és nagyon jó, pontos zenészi játékot mutat be a sokszor megtörő, érdekes ritmusok ellenére. Bár az a dal a lemez egyértelmű csúcspontja számomra, már csak a rövidsége miatt se javaslom a hasonló zenék kedvelőinek, hogy kihagyják a mai albumot. Egyetlen gyengéje a sokszor felismerhető magyar akcentus az angol szövegekben. Örültem volna legalább egy magyar nyelvű számnak is.

Ha csak egy számra van időd: Rat King

Dönci

A Sexepil is egy sokkal jobb sorsra érdemes magyar zenekar (ha már az Andersen lemaradt a listánkról, legalább ők felkerültek). Én személy szerint nem értem, miért nem világhírűek még. Minden lemezükkel folyamatosan fejlődnek, ráadásul ez egy olyan összegzés, ami bárkihez méltó lenne. A kemény elektronikával megtámogatott számok is teljesen jól működnek akusztikus hangszerelésben (Go Away; Dormant), és Szalai Anesz vokáljai is kitűnő kiegészítők az albumverziókhoz képest. Ami bánthat bárkit ezzel a lemezzel kapcsolatban az az, hogy csak 6 dalt tartalmaz. Pedig bőven elférne rajta még több, mert ennyire minőségi muzsikát Magyarországról sajnos ritkán hallani. Gyakorlatilag minden számot ajánlok, de akkor Lepa választottjának ellenpontozására legyen a Those Days Are Gone.

Ha csak egy számra van időd: Those Days Are Gone