2018. április 29. 07:00 - Az 500 legjobb album 2 arca

396. Anti-Flag – The Terror State (2003)

anti-flag_the_terror_state_400x400.jpg

Dönci

Na, egyből skandálós közönségénekeltetéssel nyitunk, ami átmegy kiabálós, megmondós, lendületes punkba. 3 perc feletti szám nem is nagyon akad. Az egyik legslágeresebb megmozdulás a 3. dal, a Post-War Breakout, de az nem is saját szerzemény. (Azt már megfigyeltem sok éve, hogy nagyon nagy százalékban a lemezek 3. trackje kislemezes dal lesz. Vajon miért?) Jó egyébként végighallgatni az egész lemezt, mert minél tovább jut az ember, annál inkább átérzi, hogy nem jó az a rendszer, amiben él. Szóval elég könnyű azonosulni a mondanivalóval akkor is, ha mondjuk hegyezni kell sokszor a fülünket, hogy kivegyük a szavakat. (Legalábbis nekem hegyezni kell néha.) Persze az, hogy dühösek, nem azt jelenti, hogy nem a békéért meg az egyenlőségért énekelnek. Aki szereti a békepropagandát és/vagy a lendületes punkot, annak nagyon jó szívvel javaslom a teljes albumot.

Ha csak egy számra van időd: Power to the Peaceful

Lepa

Az Anti-Flag az egyik legaktívabban politizáló, tipikusan baloldali, a Clash és a 70-es évek bandái mellett a Bad Religion-féle amerikai vonal által inspirált dallamos punkbanda, de a nemrég tárgyalt Propagandhinál jóval emészthetőbb zenét nyom, főleg, hogy albumról albumra poposodik. Ez a Terror State c. lemez félúton van a kezdeti, kicsit egyszerű, de nagyon vad és hangulatos, valamint a késői, nekem kicsit túl lágy és egysíkú albumok között. A címadó Turncoat ifjabb Bush elnöknek íródott anno, elég beszólogatós első két sorral (Köpönyegforgató! Gyilkos! Hazug! Tolvaj! Bűnöző a törvény védelmében!). Kíváncsi vagyok, Trump ezek után mit vagy miket fog kapni tőlük. Azonban a második Rank-N-File c. számot sokkal jobban szeretem, a közepén lévő leállásnál borsódzni szokott a hátam. Amúgy a leszakadó harmadik világgal való szolidaritásról és együttérzésről szól, szöveggel érdemes hallgatni. Utána váltogatva jönnek a vadabb (Post-War Breakout) és kicsit lightosabb számok (Power to the Peaceful); jól egyensúlyozik a zenekar a kiabálás és a fogós dallamok között (erre a legjobb példa a You Can Kill the Protestor…). Aki még nem ismeri őket, annak mindenképp ezzel az albummal mutatnám be, de az is tény, hogy aki egy A-F-albumot hallott, az az összeset el tudja képzelni.

Ha csak egy számra van időd: Rank-N-File

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr6813858430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása