Dönci

A film, amelyhez és ami alapján a dalok születtek, vitathatatlanul remek. A varázslatos és valószerűtlen képekhez tökéletesen társul a zene, viszont csupán emiatt nem került volna fel a listánkra. A kísérteties torzítással előadott gitárszólók feszült hangulata viszont tökéletesen elegendő ehhez. Gyönyörű dallamok követik egymást (akkor is, ha sokszor ijesztőek). Aki szereti az instrumentális zenét, annak mindenképp javaslom a teljes lemezt, aki nem, az a leghosszabb számot hallgassa meg.

Ha csak egy számra van időd: Guitar Solo, No. 5

Lepa

Egy furcsa és egyben remek hangulatú filmzenéről van szó: Jim Jarmusch azonos (magyarul is Halott ember) című filmjének zenéjéről, amely gyakorlatilag Neil Young egyszemélyes improvizálgatása egy gitárral. Meggyőződésem, hogy zene nélkül vagy másfajta zenével teljesen másmilyenre sikeredett volna a film hangulata; másképp fogalmazva a film végső hangulatának elidegeníthetetlen, meghatározó része a sejtelmes, visszhangos, éteri zene. Aki még nem látta ezt a klasszikus Jarmusch-alkotást, nézze meg; de addig is, aki még nem hallotta a zenéjét, az most pótolhatja. Egyből rájön, mi mindent ki lehet hozni egyetlenegy elektromos gitárból (ének nélkül!), na meg némi orgonából (lásd: Organ Solo). Néha a filmből bevágott monológok/dialógusok bontják meg a zene egységét, de egyáltalán nem zavaróak, ha meg értjük őket, néha hozzá is adnak. Nem bármikorra ajánlott persze ez a lemez: elmélázós, lazítós, lassú napokhoz sokkal jobban illik, mint például egy buli felvezetéséhez, de utazáshoz vagy koncentrálós munkához is remek háttérzene lehet.

Ha csak egy számra van időd: Guitar Solo, No. 3