Dönci

A Muse is egy eléggé megkerülhetetlen zenekar, nem tudom, hogy a Rolling Stone magazin hogy kerülte meg mégis annak idején. Ez a lassan 10 éves lemezük egy kései termés, amin hallatszik, hogy ekkor kezdtek igazán elmozdulni a korszerűbb, elektronikusabb hangzás felé (Undisclosed Desires), amelyet többször klasszikus zenei motívumokkal ötvöztek (pl. Exogenesis-trilógia). Sőt, már a Twilight is megtörtént velük (is), így az is megismerte őket, aki nem akarta. Az elmozdulás egyébként úgy történt, hogy sok helyen még megmaradtak a bólogatós basszusok (Guiding Light), a meneteltető (Uprising) vagy tapsoltató (I Belong to You) dobok, a fülbemászó zongorhangok (Resistance) és a zseniális gitározás (Unnatural Selection). Matthew Bellamyról rég tujda mindenki, hogy kábé bármit elénekel, úgyhogy nem csoda, hogy az affektálva nyávogástól a bariton búgásig itt is kapunk mindent, olyannyira, hogy a United States of Eurasia gyakorlatilag egy Queen-szám lett mindenféle közel-keleti zenei motívummal megbolondítva. Összesítésben az egyik legváltozatosabb Muse-album ez, viszont talán kevésbé áll össze egy egésszé. Viszont szinte zenei stílustól függetlenül mindenki talál magának megfelelőt.

Ha csak egy számra van időd: Resistance

Lepa

Az első két szám után az ember lecsekkolja, hogy nem valami best ofot hallgat-e a Muse-tól, mert annyira jók a dalok. De nem, kérem szépen: ez egy standard albumkezdés náluk, és egyből felvonultatják minden erősségüket: az átéléssel teli, néha falzett, néha erőteljesen rockos énekhangot, az egyszerre fogós és mégse sablonos dallamokat, a tökéletesen eltalált hangzást, ahol minden a helyén van. Szerintem bárki megirigyelhetné a Muse legjobb számait, függetlenül a műfajtól, mert ők rockbandának se rosszak, de popzenekarnak is értelmezhetők, mert a zúzást csak olyan mértékben adagolják, hogy még beleférjenek a rádióba. Néha (pl. az Undisclosed Desires leállós részében) szinte már diszkós, árenbís a hangulat, de hát muszáj volt haladniuk a korral, ugye. Nekem azért a hagyományosabb, rockosabb nóták (pl. Unnatural Selection, MK Ultra) jelentik az etalont továbbra is, főleg, mert ezzel különböztetik meg magukat a Coldplaytől, akik szintén tudnak hasonlóan jó számokat írni ebben a stílusban, de zúzni nem annyira. Lesz még szó a Muse-ról a lista felsőbb régióiban, de ezt a lemezt se hagyja ki senki.

Ha csak egy számra van időd: Uprising