Dönci

Egy viszonylag friss megjelenésről beszélünk 2017-ből, és amilyen friss a lemez, olyan lendületesen is nyit. Az énekes hangja és a stílus is az ausztrál The Wombats nevű formációt idézi, pedig ők kanadaiak. Kegyetlenül jól nyomják ezt a slágeres, jól énekelhető refrénekkel megáldott kicsit punk, kicsit alter gitárzenét. Ahhoz képest főleg jók ezek a zenei megoldások, hogy ketten hozzák össze őket. Jól kísérleteznek az elektronikával is, ami helyenként kellőképpen pszichedelikussá és elborulttá teszi a dalokat (I'm Sorry; Arc of Bar). Tehát őket sem lehet a sablonosság vádjával illetni. Bár csak nyolc dal szerepel az albumon, mindegyik nyújt valamit, amit szeretni lehet.

Ha csak egy számra van időd: North East South West

Lepa

A Japandroids nevű duót elsősorban a Celebration Rock című albumáért szokás ismerni/szeretni, de nekem ez a 2017-es lemez valamiért jobban tetszik. Amúgy erősen gitárcentrikus (de dobszinten is nagyon igényes), zajos de dallamos indie-rock ez, némi punkos hatással. Minden szám elég himnikus, könnyen együtt énekelhető a zenekarral (ha tudjuk a szöveget persze), és könnyű elképzelni a koncerteken lévő bulit. Akit az első két szám egyike és a No Known Drink or Drug se győz meg, az feladhatja a próbálkozást, de hiszem, hogy nem sok ilyen zenerajongó olvasónk van. 36 perc tömör gyönyör ez a telt hangzású gitárzenék kedvelőinek.

Ha csak egy számra van időd: Near to the Wild Heart of Life