Lepa

Bérczesi Robi és Nemes András kettőse garancia a kreatív energiákra, hiszen külön-külön is letettek már az asztalra jó pár értékes dolgot. Kár, hogy rövid életű volt ez a formáció – de mostanában ismét együtt dolgoznak. Mindkettejük munkásságának jegyeit magában hordozza ez az anyag: egy újabb erősen szövegcentrikus albumot hallgatunk, de zeneileg is igényesen kidolgozott, mindazonáltal könnyen „dúdolható” számokkal (lásd: Szárazföld). Vicces, hogy minden szám címe csak egy szóból áll (pedig van 17) – igaz, néha csalnak, például a záró Kétszó számcímében. Az ilyen zene sok helyzetben okozhat kellemes perceket: koncerten is működik (működne), de odafigyelős hallgatásra is ajánlott az ötletes szövegek miatt. Háttérzenének nem ajánlom, mert úgy viszont lemaradunk a jó kis szófordulatokról.

Ha csak egy számra van időd: Másfél percbe is belefér a Sohanem*

* Igen, sajnos ide csak ilyet találtunk.

Dönci

Ez az album akkor látott napvilágot, amikor Bérczesi Robi a legsötétebb korszakát élte, és senki nem tudta, visszatér-e valaha az alkotók vagy egyáltalán az élők közé. Nemes András adta ki a feljavított demókat, így a hangminőség azért olyan, amilyen. Egyébként kettejük projektje szerencsére szintén működik (úgy-ahogy), és a hallgatás napján a második lemezen dolgoznak (ha igaz). Mindenesetre itt a Pluto-szövegek újrahasznosítása és kibővítése, valamint a vicces tükörfordítások és az egyéb nyelvi lelemények kavalkádja adja az album igazi ízét a hangulatfestő kifejezésekkel és képekkel. Az „esztendők, amik éveknek tűnnek” soron éveket gondolkodtam, mire rájöttem, hogy lehet értelme. A Péterfi Bori-feldolgozás (Szembogár) pedig nekem személy szerint az eredetinél jobban tetszik. Sok jó dal szorult 39 percbe, szóval az is a lemez előnyére írandó, hogy ha nem tetszik egy szám, nem kell aggódni, 2 perc múlva vége lesz.

Ha csak egy számra van időd: Szárazföld