Lepa

A Weezer a nagy sikerű ’94-es címtelen debüt és az először sokat kritizált, később mégis kultuszrangúra emelkedett Pinkerton után elég sokat, öt évet várt a következő albumáig, ami az elsőhöz hasonlóan címtelen lett, így általában „a zöld album” néven ismerik/emlegetik. Faék egyszerűségű, mégis kegyetlenül fülbemászó számmal kezdődik, és a Don’t Let Go-t hasonló slágerfaktorú dalok követik sorban egymás után: a Photograph és a Hash Pipe is a zenekar legnagyobbjai között foglal helyet. És ha azt hinnénk, utána elfogynak a slágerek, hát nagyot tévedtünk: a negyedik, kicsit lassabb és lightosabb Island in the Sun a mai napig koncert- és közönségkedvenc, és 142 milliós hallgatottságnál jár a Spotify-on is. Lehet, hogy a power-pop (vagy kicsit degradáló nevén college rock) műfaj vérmes utálói nem találnak kedvencet ezen a lemezen, de szerintem mindenki más legalább 2-3 óriási nótával gazdagíthatja kedvenceinek körét, ha még nem ismerte ezt az albumot, és rászán potom 28 percet.

Ha csak egy számra van időd: Photograph

Dönci

A Weezer mindig a slágeres párakkordosokról volt híres, és ezen a lemezen is pontosan azt csináják, amihez a legjobban értenek: két és fél meg háromperces slágereket sorakoztatnak egymás után tapsolós dobokkal, és közönségénekeltetésre kitűnően alkalmas dallamokkal. Az album (és a Weezer történetének egyik) legnagyobb slágere az Island in the Sun, amelyet annyiszor hallgattam régen, hogy csak na. Azonban gyakorlatilag az összes dalt felsorolhatnám, ha a slágereket listáznám. Hallgatásra/ismerkedésre mégis a Simple Pagest ajánlom, mert az jellemzi talán a legjobban ezt a korongot zeneileg és hangulátaban is.

Ha csak egy számra van időd: Simple Pages